Kiderülhetett, miért vágta pofon Brigitte Macron a férjét
A hírhedt jelenet kiváltó okáról egy, az elnöki párról szóló könyv rántja le a leplet.
A Balatonon a helyzet változatlan
2013. január 21. 09:08
A Nagy Balaton-könyv tartalmas és átfogó pillanatkép a Balaton 2012-es állapotáról.
2013. január 21. 09:08
Még egy újabb kiadvány, ami felfedezi a régi balatoni képeket, képeslapokat, fotókat, és azokat újranyomtatva lehúz egy bőrt a retróról (ásít)? Előítéletekkel vettem kezembe a Nagy Balaton-könyvet, gondolván, hogy újra a régi sablonokat fogom viszontlátni egy gyorsan összedobott kiadványban. Csalódtam. Kellemesen.
A Nagy Balaton-könyv (MezőHír Média Kft.) a jelenlegi balatoni helyzet friss és frappáns összegzése, amihez illusztrációul szolgálnak a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek fotói az érett Kádár-kor álságos tóparti békeéveiről. Az író és szerkesztő Szabó Tamás (társszerkesztő: Szabó Flóra) nem negédes kádári nosztalgiával emlékezik a régi szép időkre – sokkal inkább azt veszi számba (néhol fanyar humorral), hogy mit kezdett közös kincsünkkel, a Balatonnal az immár szabad Magyarország a több mint húsz év alatt.
A könyv összegzése alapján nem sokat – az itt-ott felbukkanó, nagyra törő, s valahogy szinte mindig csak ingatlanspekulációkat eltakaró terveken és víziókon kívül. A Nagy Balaton-könyv egyszerre akar szórakoztatni és híreket közölni az elmúlt időszak tó körüli játszmáiról. Ha nem is oknyomozás avagy sajtódíjra érdemes nagyriport szintjén, de elég alaposan felsorolja és bemutatja a tóparti városokat és községeket megmozgató, megosztó, az ott élőknek reményt adó, majd sokszor csalódást okozó ügyeket, terveket Aligától Keszthelyig, Zánkától Fonyódig.
A kiadvány településenként járja körbe a magyar tengert, az adott város vagy község háború előtti és utáni időszakáról, a rendszerváltás utáni évekről beszámolva, számos színes fotót mellékelve mindegyikhez. Jól ismert és eddig lappangó anekdotákat olvashatunk Castro és Kádár balatoni hajókázásáról; minőséginek szánt, de aztán csak olyan szocialista módra sikerült szállodafejlesztésekről; régi arisztokratákról és még ma is köztünk kísértő vállalkozó-táncdalénekesekről; ántivilágbeli kaszinózásokról, kádárizmus-korabeli csárdázásokról és – talán először egy nagyszabású nyomtatott könyvben – a Balaton Soundról és más kortárs vigasságról.
S ami az egész műből kirajzolódik: bár a 19. századtól kezdve normálisan fejlődő balatoni életet a szocializmus időszaka felszámolta, de legalábbis vastagon átszabta – a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas éveknek azonban még mindig volt egyfajta egységes hangulata, Balaton-önképe a tömeges nyaraltatással, óriásszállókkal, kempingekkel és szabadstrandokkal. No persze, lett volna hova fejlődni és átalakulni innen, de a könyv jól láttatja: 2012-ben alig járunk előrébb a Balaton újragondolásával és fejlesztésével a rendszerváltás körüli évekhez képest. Az ezredforduló csalóka jóléte és később délibábnak bizonyult perspektívái nagyszabású tervekkel kecsegtettek, de a nagy fejlesztések legtöbbször félbemaradtak – vagy éppen el sem kezdődtek. A köztulajdon eltűnt a vadkapitalizmusban, a vadkapitalista eltűnt a zavarosban, a zavaros eltűnt az illegális feltöltésekben, az illegális feltöltések eltűntek a hivatalok útvesztőiben, a hivatalok eltűntek jól beágyazott helyi erős emberek zsebeiben.
Az ígéretes és megvalósult fejlesztések (mint például Balatonfüred központja) mellett így végül a tóparti települések csak toporognak az átalakuló turizmus, a növekvő pénztelenség, vagy az (ál)bőséges évekből való keserű ébredés foglyaként. A válság sokadik évében már a víziók is fogyatkoznak, nem csak a tőke és a turisták. Marad az örök magyar kivárás csendje: majd csak lesz valami, ugye? A Nagy Balaton-könyv tartalmas és átfogó pillanatkép a Balaton 2012-es állapotáról.
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Valami nagyon nem stimmel: ezért beszél mindenki még mindig Orbán Viktorról
Tovább a cikkhez
Kiskorunkban Magyarországra úgy gondoltunk, mintha az lenne maga a mennyország – Daniel Mamah a Mandinernek
Kultúra
A Bartók-örökségtől Afrikán át Amerikáig: Daniel Mamah regényében nemcsak a szülei csodálatos szerelméről mesél, hanem arról is, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a múlt század második felében egy magyar–afrikai házaspárnak. Interjúnk a Bartók-leszármazott pszichiáterrel.
Megnyitni a tengeri napot
Harminc év versei, ezt dünnyögtem félhangosan magam elé. Aztán arra gondoltam, hogy ez mit jelent. Győrffy Ákos írása.
Őszintén szembenézek a saját hibáimmal, és változtatok ott, ahol szükséges
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Jelentősen emelkednek idén a strandbelépők árai
A Magyar Fürdőszövetség főtitkára drágulást a jelentős élőmunkaigény és az energiaár-emelkedéssel indokolta. A belépők ára országosan eltérően emelkedik.
Mik vannak: áramot lopott egy Balaton-parti pékség koszovói tulajdonosa
A férfi megbízott valakit, hogy a mérődoboz zárópecsétjét bontsa meg és alakítsa át a mérőórát.
„A bíróságon találkozunk" – Havasi Bertalan a Karmelitában szólalkozott össze Magyar Péterrel
Belföld
A miniszterelnök kijelentette, Havasi Bertalan nem kap majd felmentési pénzt. Az egykori sajtófőnök ezzel kapcsolatban bírósági tárgyalást említett.
A laborvizsgálatok megerősítettek: tucatnyi soproni utcában van jelen azbesztszennyezés
A szennyezett utcákban sebességkorlátozást vezetnek be, továbbá megtiltják a behajtást a nem ott lakóknak.
Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Agnieszka
2013. március 13. 22:24
Ha a Balatont egy közepesen eleresztett, közepes színvonalon élő magyar család szemszögéből a lengyelországi lehetőségekkel hasonlítom össze, a kép elszomorító.
Valószínüleg a vendéglátás itteni alacsony színvonalában és magas áraiban közrejátszik, h. itt az a "kapitalizmus" lett megvalósítva, nyilván az adott körülmények és a kormányzás színvonalának köszönhetően, melyben már az alsó középrétegre sem jellemző, hogy nyaralna. Így a kereslet is gyengécske.
A szállások internetes, fényképes feldolgozása gyenge.
A szállások is gyengék. Aki nyaralni szeretne, az valami olyan, mondjuk, szerény, de mégiscsak valamilyen szintet képviselő körülmények között szeretne lakni, ami sem nem izléstelen, sem nem kopott, sem nem varia, hanem, mondjuk, tiszta, rendes, gusztusos, funkcionális, nem szintekkel lejjebb van, mint amit otthon megszokott.
Az apartmanban nehezen tolerálható a csorba bögre és a lepattogzott zománcos lábos, bútorban a legolcsóbb csúf formájú, színú, csupa szöglet és foszló borítású farostlemez.
Lengyelországban persze, könnyű, mert bőségesen van fa, ott inkább fenyőbútorral lehet találkozni.
Néha elgondolkodom, miért e különség.
Talán a családi turizmusra feltételeinek megteremtésére ott voltak jó kölcsönök. Talán a lengyel ember, aki erre adja a fejét jobban el van eresztve anyagilag egyébként is. Talán megtehetik, h. igényesebbek legyenek a lakásukra.De miért annyival jobb az internetes feldolgozottság? Talán az önkormányzatok besegítenek? Rejtély.
Azzal a kínálattal, amit a balatoni magánszállások és vendéglők nyújtani tudnak, nem nagyon lehet nagy szezonokat csinálni, pedig maga a tó nagyon szép.
Még nem szóltam a mocskos, kopott füvű strandokról, a mocskot a szétdobált papír, csikk, barackmag adja.
A boglári strandon nyilván az önkormányzat képes volt jó szúrós murvával szórni a fű közötti sétautakat, a fűvön izléses csikk szőnyeg várja a pihenni vágyókat, nyilván nem mindig, de én már láttam ilyet is. A kilátás viszont egy álom.
Sok-sok évvel ezelőtt voltam a Bodeni tónál egy strandon. Megdöbbentő volt a tisztaság, az emberek inkább nem dohányoztak, h. ne kelljen a csikkel, hamuval bajlódni. Itt ez senkit sem érdekel.
A magyar szemét a Balti tengernél is ismeretlen.
Tisztaság, rendezettség, ez nem nagyon drága, nélküle viszont sokkal kevesebbet ér a csodás panoráma.
Válasz erre
1
0