Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
Miközben mélyen bele vagyunk feledkezve a saját zűrös ügyeinkbe, egyre kevésbé látunk rá az általános folyamatokra. Egy kutató ettől nagyon rosszul érzi magát.
„Kétségtelen, hogy az Európai Unió mozgásterének szélesítése szintén a magyar helyzet miatt került napirendre. Lassan kínos, hogy a nyilvánvaló szándék ellenére mennyire nincs eszköz európai szinten a médiaszabadságot alapjaiban veszélyeztető tagállami intézkedésekkel szemben. A jelentés a média és demokrácia szoros kapcsolata miatt indokoltnak látja az EU vélemény- és médiaszabadsággal kapcsolatos hatásköreinek kiterjesztését, valamint a médiaszabályozás további harmonizációját, akár személyiségvédelmi és adatvédelmi kérdésekben is. A jelentés kezdeményezi, hogy az Európai Unió folyamatosan monitorozza a média szabadságának és sokszínűségének tagállami érvényesülését. Ez nemcsak arra lenne jó, hogy folyamatosan rendelkezésre állna egy széles körben elfogadott, politikai elfogultsággal nem vádolható szervezet értékelése, de a monitorozás szükségessé tenné bizonyos közös európai standardok kialakítását is. Rajtunk már nem segít, de az egyik ajánlás a médiaszabadságot az EU-hoz való csatlakozás kiemelt feltételévé tenné.
Különösen az új piaci és technológiai fejleményekkel kapcsolatos ajánlások világítanak rá arra, hogy kimaradunk a főáramból, még a problémáinkat tekintve is provinciálisak vagyunk. A jelentés szükségesnek tartja a szabályozási környezet hozzáigazítását »egy bizonytalan médiakörnyezet új realitásaihoz«. A médiakörnyezet változásainak értelmezését segítő kutatásokhoz európai pénzügyi forrásokat biztosítana. Ebben a jelentésben is megjelenik a médiaoktatás, mint médiapolitikai eszköz. Az ajánlás a médiaoktatást, mint a demokrácia szempontjából fontos ismeretanyagot, az állampolgári, társadalmi ismeretek részeként javasolja bevezetni, szemben a magyar megközelítéssel, ahol még mindig a rajzórák része marad a médiaóra.”