OV-generáció

„A különféle baloldali formációk egysége – a választási rendszerre adott racionális válaszon túl – főként azért kívánatos, hogy a kontroll megjelenjen. Azért, hogy akik bizalmukat vagy hitüket vesztették, s nem hajlandók az MSZP-t szólóban a hatalomra segíteni, képviseletet kapjanak, s elkerülhető legyen a kétpólusú szisztéma megmerevedése. Mert akadnak olyanok, akik csupán így látnak esélyt arra, hogy egy baloldali kormány szakít majdani elődje hazug és korrupt politikájával, továbbá messzemenően eltávolodik korábbi ciklusai legszörnyűbb emlékeitől. (A történet az áfacsökkentést követő gyors emeléstől Hagyó Miklósig tart.) És bármilyen lesújtó is, a magyar baloldal szervező ereje ma az: szemben áll az orbánizmussal.

Igaz, a mostani dúlást látva ez talán önmagában is érdem. Hiszen éppen a követhetetlen kalandorpolitika az, ami miatt a baloldal nem engedheti meg magának, hogy feladja a meccset: túl sok reménytelen helyzetben élő szerencsétlen és leszakadó család jövőjét temeti el az esélyek egyenlőségének eszméjét tagadó kormány. Az ma már nyilvánvaló, hogy értékalapon szerveződő politikai közösséget (lásd: egykori Fidesz) nem érhet nagyobb baj annál, mint hogy évtizedeken át Orbán Viktor vezeti. És túlságosan nagy a tét ahhoz, hogy az országon is teszteljük a hatásokat.

Az pedig már a mi problémánk, hogy megint ugyanazon a dilemmán elmélkedünk: úgy tetszik, ez a baloldali OV-generáció keresztje.”