„Dagobert bácsi karrierje első pillantásra ugyan maga az amerikai álom (tízévesen cipőpucolóként és újságárusként kezd dolgozni Skóciában, majd kivándorol Amerikába, ahol aranyrögre bukkan a klondike-i aranylázban), vagyonosodása eredményét azonban nem befekteti, hanem egy Kacsaházán külön e célra felépített, hatalmas, dollárjellel ellátott páncélteremben tartja. Na és itt van a probléma.
»A zsugoriság és a pénz felhalmozása éppen hogy nem a finánctőkést jellemzi. Az ugyanis nem zárja bunkerbe a pénzét, hanem dolgoztatja« – írja a számos nyugati születésnapi cikk egyikében az Eigentümlich Frei német libertárius lap, amely ugyanakkor helyesnek látja a spórolás hangsúlyozását, hiszen az teremti meg a későbbi sikeres befektetések alapját.(...)
A karakter kitalálója, Carl Barks rajzoló egyenesen »a kapitalista rendszer abszolút ellenségének« nevezte hősét, aki szerinte egy év leforgása alatt tönkre is tenné, befagyasztaná az egészet. »Soha nem adna ki pénzt semmire, és egy idő után rajta kívül senkinek nem is maradna pénze. Ez a kapitalizmus végét jelentené.« Mindez természetesen nem fogja megakadályozni a siker, a pénz és a vagyon mindenkori gyűlölőit abban, hogy továbbra is Dagobertet tartsák a »tipikus« kapitalistának.”