Megfejtette az Economist: ezért tombol az antiszemitizmus Európában
A brit lap felismerte a tüneteket, megoldást azonban nem kínált rájuk.
Sokkal, de sokkal fontosabbak és érdekesebbek a száz év előtti Magyarország és a mai Izrael közötti hasonlóságok.
„A kritikus helyzet abban áll(t), hogy ezalatt a 47 év alatt egyrészt nyomasztóvá vált mindkét ország diplomáciai elszigeteltsége és nemzetközi megítélése a nemzeti hegemónia politikája miatt, ami a kisebbség(ek) jogfosztottságában jutott kifejeződésre, másrészt ekkoriban jutott el mind a magyar, mind pedig a zsidó uralkodó nemzet oda, hogy demográfiai értelemben egyértelműen többségi helyzetbe került saját kisebbségeivel (kisebbségével) szemben (Magyarország Horvátország nélkül, Izrael pedig Ciszjordániával együtt, de a Gázai övezet nélkül). Ezzel megnyílt előttük annak a perspektívája, hogy uralmi helyzetüket demokratikus, vagy legalábbis demokratikusabb körülmények között is fenntarthassák. (A Horvát- és Szlavónország nélkül számított magyarországi helyzet külön érdekessége, hogy az 1910-ben a lakosság 55 százalékát kitevő tízmilliós magyar anyanyelvű népesség közel tíz százaléka, vagyis az összlakosság 5 százaléka zsidó volt, ami azt jelenti, hogy a magyar-zsidó szimbiózis nélkül a magyarok még a Monarchia idején megtartott utolsó népszámláláskor sem lehettek volna többségben.)
Arra a tényre, hogy a többségi helyzet demokratikus körülmények között is biztosíthatja a nemzeti dominanciát, illetve (a nemzeti kisebbségek szemszögéből tekintve a dolgot) nem képes feloldani a permanens nemzeti alávetettséget, először Bíró Béla figyelmeztetett a Limes-kör 1986. augusztus 30-i illyefalvi vitáján. Miközben a kör tagjainak többsége – velem az élen – meg volt győződve arról, hogy a román kommunista – immár egyértelműen etnokratikussá is váló – totalitarizmus várható bukása utáni liberális demokrácia garantálni fogja a kisebbségek kulturális autonómiáját stb., Bíró Béla a következő – akkor valamennyiünket meghökkentő – okfejtéssel állt elő: »A liberális vagy pluralista demokrácia többségi demokrácia. Mint ilyen, természeténél fogva, alapvetően és szükségszerűen képtelen a nemzetiségi konfliktusok demokratikus kezelésére, amit eléggé jól példáz a baszkok helyzete. Ha ez a kérdés felmerül, a liberalizmus és pluralizmus rögtön antidemokratikussá válik. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy a többségi demokrácia eleve önellentmondás. Éppen ezért én nem látom annak a garanciáját, hogy a pluralizmus a mi ügyünket megoldja.«”