Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Úgy látszik, akár létezünk, akár nem, a mandiner.hu-nak és a kurucinfónak megbízhatóan szállítjuk a klikkeket.
„A gyászos működésfelfüggesztés után kezdhetném a folytatásról szóló értesítést bizakodva is: ez volt az utolsó eset, hogy anyagi okok miatt arról kellett értesítenünk a Galamus olvasóit, hogy nem megy tovább – mert megoldódott a Galamus finanszírozása. És kezdhetném pesszimistán is: ez volt az utolsó eset, mert megy még egy rövid ideig, aztán szép csendben kimúlunk. Mind a kettő igaz lenne: az elsőben a reményeink lennének hangsúlyosak, a másodikban a jelenlegi helyzet, és az a tény, hogy egy újság életében egyetlen ilyen drasztikus lépésre van lehetőség, és ha ez „csak” rokonszenveket mozgatott meg, támogatói szándékokat nem ébresztett, tudomásul kell venni, és a következő anyagi csődnél szép csendben abba kell hagyni.(...)
Azokról az emberekről – tele van velük a magyar internet – hadd ne beszéljek most, akiknek fogalmuk sincs arról, mennyi napi munkával készül egy ilyen napi frissítésű (még ha lehetőségeiben korlátozott is) internetes vélemény- és hírportál, mi több, nem is akarják felszámolni a saját tudatlanságukat, ezért úgy gondolják, és nem is szégyellik leírni, hogy mi bizonyára hazudunk a Galamus fenntartási költségeiről vagy az olvasók pénzéből akarunk a Galapagos-szigeteken nyaralni, ezért »zsaroljuk ki« a támogatásokat. És azokra a hangokra sem szeretnék reagálni, amelyek ennek a liberális, kommunista vagy éppen zsidóbérenc nyilvánossági fórumnak a megszűnésén örömködtek. Úgy látszik, akár létezünk, akár nem, a mandiner.hu-nak és a kurucinfónak megbízhatóan szállítjuk a klikkeket.”