Az összebarmolt Alaptörvényről

„Létezik egy pont, amelynek elérésével, vagy meghaladásával, valamely feladat megoldásának bármilyen további kísérlete csak blamázshoz vezet. Ez a pont rendszerint olyan esetben érhető el leghamarabb, amikor maga az alaphelyzet abszurditása nem válik nyilvánvalóvá a helyzet kezelését megkísérlő »aktor«, vagy illető részére. Lehet maga a beavatkozás módja is blamázs. Ugyanez fokozottan igaz arra az esetre, amikor az »aktor«, vagy illető nem kíván tudomást venni az alaphelyzet vagy a beavatkozás abszurditásról, sőt, egyenesen a józan tevékenység mindennapisága szintjére igyekszik áthelyezni valami olyat, amely az ép gondolkozású emberekben elképedést vagy röhögőgörcsöt vált ki.

Valami ilyesmit érezhetünk most mindannyian, amikor a hatályosulásának első szülinapját még el sem érő Alaptörvény harmadik módosítása előtt állunk, valamint az úgynevezett »Átmeneti rendelkezések« című – a jogalkotás nemes voltát nem sértő szóval megnevezve – szabálygyűjtemény nem állt meg az Alkotmánybíróság előtt.”