„Magyarországon a kormány, illetve néhány hozzá közelálló közgazdász a fentiekre hivatkozva igényli, hogy a magyar jegybank »tegyen többet a gazdasági növekedés érdekében.« Nos, a jegybank az én megítélésem szerint egy kicsivel valóban tehet többet, de nem sokkal. Konkrétan azt gondolom, hogy jegybank a kormánnyal közösen kidolgozhat olyan refinanszírozási konstrukciókat, amely lehetővé teszi a kereskedelmi bankok számára és ösztönzi is őket, hogy közép- és hosszú lejáratú hiteleket nyújtsanak a gazdaság különböző szereplői (lakosság, vállalatok) számára. Akár arra is lehetőséget látnék, hogy ne csupán a kamat és a futamidő legyen kedvező, de a bankok a nemfizetési kockázat egy része alól is mentesüljenek. A hitelezés visszaesésének fő oka e pillanatban ugyanis a bankok kockázati averziója, más szavakkal a bankok attól tartanak, hogy az ügyfelek nem fizetik vissza a felvett hiteleket. Ez az aggodalom jogos, ám – mint annyi más dolog a gazdaságban – egyfajta önbeteljesítő jóslat is tud lenni: a bankok aggódnak, ezért szigorítanak (több fedezetet követelnek, árat emelnek), ami rontja az ügyfelek helyzetét és következésképpen növekszik a bedőlt hitelek aránya. A bankok kockázati averziójának csökkentése tehát fontos eszköz lenne a hitelezési kedv élénkítésében. Ez nyilván elsősorban állami/költségvetési feladat, a jegybank ezen a téren az együttműködő/lebonyolító szerepet vállalhatja.
A másodpiaci állampapír vásárlás bármilyen említésre méltó volumenben azonban már off limits, azaz tiltott terület. Amit szabad Jupiternek – egy nagy gazdasági egység jegybankjának – azt nem szabad a kis ökörnek, egy gyenge, ezer sebből vérző, nyitott kis gazdaság jegybankjának. Ha ezt megtenné, azonnal számolnia kéne az Európai Unió/EKB ellenállásával és súlyos piaci reakciókkal is (aminek az eredményeképpen aztán drágább és nem olcsóbb lenne a költségvetés finanszírozása). A devizatartalékokról pedig nincs is mit beszélni. Ahhoz hozzányúlni kereskedelmi banki refinanszírozási, vagy pláne költségvetési célokra törvénysértő és egyébként életveszélyes is.
Összefoglalva az új jegybank elnök egészen biztosan nagyobb bizalmat kap a jelenleg regnáló kormánytól és nyilván több együttműködésre lesz képes, vagy hajlandó, mint a jelenlegi. Ha az együttműködés nagyjából a fenti keretek között marad, az hasznos lesz, de a dolog természetéből adódóan nem lesz meghatározó az ország gazdasági teljesítményének javulásában. Ha lényegesen túllép a fentieken, egy újabb front nyílik az Európai Unióval és a piac büntetésével is számolhat.”