Kösz, hogy zsidóztatok

„A cél önmagában szép dolog: ne lehessen gyűlöletkeltő, idegenellenes rigmusokat kiabálni, és ne bántódjon meg senki. A probléma csak az, hogy a futballszurkolói kultúra lételeme a másik megbántása, és ez így volt száz éve is. A szurkolás ezzel jár: a másik fél ugratásával, kigúnyolásával, becsmérlésével. Legalábbis járt eddig, mert ha a FIFA következetes, előbb vagy utóbb eljut oda, hogy a »ki nem ugrál, büdös román, hej-hej!« rigmus után is büntetnie kell, pedig enélkül nincs magyar-román válogatott meccs - hacsak nem zárt kapuk mellett -, és biztos megvan ennek a romániai megfelelője is. Ráadásul bizony nem csak egy szűk kisebbség szokta kiabálni. Ma még csúfolhatják a Chelsea jelenlegi és a Liverpool egykori spanyol edzőjét, Rafa Benitezt dagadt spanyol pincérnek a Manchester United szurkolói, de egy-két év, és az ilyenfajta humor is el fog tűnni a lelátókról.

Erre joggal lehet kérdezni, hogy hol van a humor abban, hogy az izraeli himnusz közben bekiabáljuk, hogy mocskos zsidók, és iráni zászlót lobogtatunk, esetleg az Auschwitzba induló vonatról énekelünk. Jóval nagyobb probléma az, hogy nálunk távolról sem csak futballmeccseken lehet ilyen rigmusokat hallani, és ha a stadionokból el is tűnnek ezek a hangok, attól még száz másik helyen fognak előtörni újra. Lehet, hogy a labdarúgás imidzsét sikerül egyszer megtisztítani, de a feszültségek attól még ugyanúgy megmaradnak. A jelek szerint azonban Európában egyelőre csak a tüneti kezelés a fontos. A vesztes pedig - ahogy most is - a futball lesz.”