Egy valódi 13. havi nyugdíjtól hátast dobnának Brüsszelben

„- Az Index múlt szerdai értesülése szerint a kormány a 13. havi nyugdíj visszaállítását fontolgatja és lehet, hogy Erzsébet-utalványban fizetnék ki. Csütörtökön a Magyar Nemzet arról írt, hogy ez egy egyszeri »kompenzáció« lenne a nyugdíjasoknak, véletlenül épp a választások előtt. Tegyük fel, hogy valamelyik verzió megvalósul. Szerinted milyen fedezet van bármelyikre is?

- Közelítő, nagyságrendi számokat fogok használni az alábbiakban. A 2012-es évi végleges mutatókat még nem ismerjük, de az várható, hogy a nyugdíjkassza egyensúly közeli állapotban zár. A néhány évvel korábbi fél-másfél, extrém években akár kettő százalékos – GDP-százalékban mért – hiány alapvetően három módon tűnt el: legelőször a korábbi 13. havi 2009-es eltörlésével, aztán az elmúlt időszak nyugdíjbameneteli szigorításaival, illetve a magánpénztári einstanddal. Ez utóbbinak a folyó hiányra az a hatása, hogy ismét a nagy közösbe fizetünk mindannyian, a jövőbeli hiányra pedig az, hogy amikor majd a volt magánpénztártagok elkezdenek nyugdíjba menni, akkor vagy az államnak kerül ez sokkal többe, vagy jóval alacsonyabbak lesznek az állami nyugdíjak, mint azt ma gondoljuk (már persze ki mit gondol erről).

Csak zárójeles megjegyzés: mivel recessziós időszakot élünk, sőt nemhogy a reál, de még a nominális GDP sem igen nő, a nyugdíjak viszont továbbra is inflációindexáltak, értelemszerűen a nyugdíjkiadások GDP-hez mért aránya is szépen duzzad, most éppen 10% felett jár valamivel. (Ugyanakkor a korábbi évekkel való összevetés lehetőségét némileg nehezítik az elmúlt két év átcímkézései, a rokkantnyugdíjjal összefüggő jogcímek ide-oda passzolásai a nyugdíj- és az egészségügyi alap között.) Összehasonlításul: oktatási, illetve egészségügyi közkiadásaink is a GDP 5 százaléka körüli mértéket tesznek ki.

Rövid távon tehát lehet persze cukorkát osztani, még ha nem is feltétlenül a nyugdíjkassza bevételeiből. Ha valódi combos 13. havi nyugdíjról beszélnénk (ami más szóval egységes, az egyébként is törvénybe foglalt inflációkövetés feletti 8,3%-os emelést jelentene), az nagyjából 200 milliárdot, a GDP 0,8 százaléka körüli mértékű pótlólagos, fedezetlen kiadást jelentene. Mondjuk ez akkor is bájos kis tétel lenne, ha amúgy hozzá vagyunk szokva mostanában ahhoz, hogy hetente vágjanak a fejünkhöz 800 milliárdos csomagokat, amelyek ugye nem megszorítások. Ha pedig csak egyszeri »kompenzációról« van szó, az bármennyi is lehet – hogy a nagyságrendet érzékeljük: ha minden nyugdíjas kap egy egyszeri 10 ezer forintos utalványt karácsonyra (vagy hogy még hatékonyabb legyen, a választási bizottságtól a boríték mellé), az egy kb. GDP 0,1%-os tétel, egy szűk Puskás-stadionnyi, vagy Fradi és Debrecen-stadionkombó léptékű, vagy a négyes metró 6-7 százaléka.”