Egység, együttműködés, egyensúly

„– Idén ősztől esedékes a hittanoktatás felmenő rendszerű kötelező bevezetése. Hol tart most az előkészítés?

– Nagy lehetőség, de még nagyobb felelősség és feladat ez az egyházak számára, hiszen immár két generáció nőtt fel iskolai vallásoktatás nélkül. Számos településen az egyházaknak nincsen más esélyük a fiatalokat utolérni, mint az iskola.

A reménység mellett azonban sok megoldatlan logisztikai és személyi kérdés akad még. Meg tudják-e oldani az iskolák az órarendi és tantermi egyeztetéseket, az egyházak pedig tudnak-e kellő számú és felkészültségű hitoktatót biztosítani? Fontos tisztázni, hogy ebben az új helyzetben mi lesz a sorsa a továbbra is nagyon fontos gyülekezeti hitoktatásnak...

– A tavaly szeptember 9-ei Égtájolóból idézek: »Eddigi püspöki szolgálatom legnagyobb élménye volt ez a pár nap.« Vagyis az a szeptember 1-jei hétvége, amikor három napon belül egy óvoda, három általános iskola, három gimnázium és egy kollégium evangélikus egyházi átvételére kérhette Isten áldását. Vízkeresztkor, Jézus megkeresztelésének ünnepén talán nem fölösleges imatémaként felvetni ezeknek az oktatási intézményeknek a még meg nem keresztelt tanulóit és pedagógusait…

– Főleg, hogy a vízkereszt a misszió ünnepe is! Az ünnepi tanévkezdés után igyekszünk segíteni a hétköznapokban is megtalálni új oktatási intézményeinkben a missziói szolgálat helyes tartalmát és formáját. Szeretnénk jézusi fényt, ízt, zamatot adni az eddigi értékek mellé, illetve olykor a korábbi értékek helyett. A só bibliai képénél maradva: fontos megtalálni a bölcs mértéket, mert nemcsak a sótlanság, hanem a túlsózás is veszélyes lehet, és ehetetlenné teheti az ételt. Sok időre, türelemre, felülről kért és elfogadott bölcsességre van szükségük iskoláink vezetőinek, pedagógusainak, lelkészeinek. Rajongás lenne gyors, látványos eredményeket elvárni. Mi vetjük a magot, plántálunk, öntözünk, olykor gyomlálnunk is kell, de a növekedést egyedül az egyház Ura adhatja meg.

– A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülődve a 2013. esztendő a Reformáció és tolerancia mottó jegyében zajlik majd egyházunkban. Kihívásokkal teli a téma…

– Izgalmas, ugyanakkor veszélyesen félre is érthető az idei mottó. Túlpolitizált napjainkban kívánatos, hogy ne legyen politikai mellékíze a téma feldolgozásának. Az lenne szerencsés, ha arra indítana minket a cím, hogy elsősorban önmagunkkal kerüljünk tisztába, majd azt keressük, mi az, ami összeköt vagy épp elválaszt másoktól. A tolerancia egészséges megélésére annak nyílik esélye, akinek tisztán megfogalmazott identitása van.”