Néhány gondolat a „Latin örökségünk” tantárgyról és a latinoktatásról

„7. A latin örökség hallatlanul fontos, de az is világos, hogy pl. a zsidó-keresztény örökség szintén ugyanilyen fontos. Meg még néhány örökség szintén fontos, mondjuk a steppei török, szláv, germán örökség, ha csak a magyar nyelvet és jövevényszavait nézzük. Mármost milyen alapon van pont a latin meg a római örökség kiemelve? Figyelem! Azt hiszi bárki, hogy ez a kérdés nem fog másnak eszébe jutni? Akkor inkább én teszem fel, s igazából nehezen tudnám rá a választ, hogy a »rómaiak életmódja« miért fontosabb az evangéliumok ismereténél.

8. Azt kell itt látni, hogy ezt a tantárgyat 5-6. osztályban még mindenki kapná, aki odajár. Mármost nemcsak humán érdeklődésűek mennek nyolcosztályosba. S itt jön az én vesszőparipám, miszerint egy leendő közgaszdászt, informatikust ne fárasszunk már a latinnal! Ez a nagy tenniakarás, erőltetés nem jó.

9. Ha viszont a gyermek már kapisgálja, hogy őt az irodalom, történelem jobban érdekli, mint a reáltárgyak, akkor a humán tagozaton lehet oktatni a latint, ahogy a csövön kifér, pláne, hogy a nyolcosztályos feltett szándéka az elitképzés. Hát persze, humántagozaton kötelező is lehet! Na de azt se úgy, ahogy most, hogy 98 % klasszikus latin, s kelletlenül, 2 %-ban, nem a tanóra részeként valami lenézett középkori vagy humanista latin. Nem! Ahogy már kifejtettem, a többi humán tantárggyal összehangoltan, fele arányban az antik utáni egyetemes és főleg honi latinnyelvű irodalmat tanítva. S akkor talán felvirágozand  a latin oktatása - de ismétlem, elég, ha csak a humán tagozaton virágozand (lásd itt).

Egyszóval: a latin örökség külön órában, mindenki számára való tanítása szerintem eltúlzott ötlet, s a régi téveszméből fakad, miszerint még mindig mi, a latinul tudók vagyunk a világ közepe, a kultúra forrása. Ez megint visszatetszést, gúnyt fog szülni. Ha kevesebbel beérjük, és csak a célcsoportra (humán érdeklődésűekre) koncentrálunk, valószínűleg többre vinnénk.”