Két számmal leírható a teljes EU-s gazdaság: egyik tragikusabb, mint a másik
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
Az EU és az IMF által eddig szorgalmazott válságkezelés fókuszában nem az igazi „ellenség" áll.
„A problémák gyökerénél az húzódik meg, hogy az EU és az IMF által eddig szorgalmazott válságkezelés fókuszában nem az igazi »ellenség« áll. Rossz ellenség ellen küzdenek, s ez a perdöntő oka annak, hogy az Európai Unió és az eurózóna, illetve például az Egyesült Államok gazdasági teljesítménye egyre markánsabban elválik egymástól. A legfőbb probléma ma világszerte az elhúzódó recesszió, az ebből fakadó alacsony gazdasági teljesítmény, a magas szinten beragadt munkanélküliség, s a fiatalok katasztrofális mértékű állástalansága. Az ezek elleni küzdelemnek van most itt az ideje, nem pedig a költségvetési és az államháztartási egyenleg gyors és sokszor erőltetett kiegyensúlyozásának.
Az a GDP és jövedelem, amely a gazdaság gyenge teljesítménye következtében ma nem jön létre, az végleg elveszett, többé vissza már nem nyerhető. Az államok eladósodását viszont helyre lehet majd hozni akkor, amikor a válság már enyhít a szorításából, amikor a gazdaságok határozott élénkülése megindul, s a recessziót már biztosan magunk mögött tudhatjuk. S ami a legfontosabb: az államadósság és a költségvetési deficit lefaragása ekkor »felesleges« szenvedés és növekedési áldozat nélkül is végrehajtható. Normál konjunkturális viszonyok közepette ugyanis - szemben a mostani helyzettel - a kisebb államadósságból és deficitből nem kevesebb munkahely és kisebb GDP lesz, hanem több beruházás és gyorsabb gazdasági növekedés. A válságkezelésben a feladatok időzítésén minden eldől.
Természetesen a válságból való kilábalást segítő költségvetési aktivitás lehetőségei országonként nagyon eltérőek. Vannak országok (például Görögország), ahol a korábbi fiskális fegyelmezetlenség miatt a válság ellenére is a deficit fokozatos lefaragására van szükség. Míg más országok esetében (ilyen például Magyarország is) a túlzott deficiteljárás alól történő kikerülés miatt kell 3% alatt tartani a költségvetés hiányát. Az persze egy külön kérdés, hogy a jelenlegi helyzetben a 3%-os maastrichti deficitcél, és a makrogazdasági racionalitás összhangban vannak-e egymással. Véleményem szerint aligha, ám ennek a problémának a megoldása már az európai döntéshozók felelőssége.”