„A magyarországi diákmozgalmak nem irányulnak a neoliberális gazdaságpolitika és gondolkodásmód ellen. Ez kétségtelen tény. De hogyan is irányulhatnának az ellen, amikor a mozgalmat mindig helyben kell megcsinálni? Nincs és ne is legyen globális antikapitalista forradalom. Ma Magyarországon nem neoliberális gazdasági környezet van, hanem egy neoliberális globális gazdasági környezetben létrehozott helyi feudális gazdaság. Ez az újfeudalizmus nem független a globális neoliberalizmustól (csak önjelölt közgazdasági sámánok gondolják, hogy az lehet), de mégsem azonos azzal. A diákmozgalomnak ez ellenében kell magát megfogalmaznia, ami tehát a következőt jelenti: közvetlenül a feudalizmus, közvetve a neoliberalizmus ellenében. Ha valaki gondosan olvassa a követeléseket, azt is láthatja, hogy a mozgalom mindkettővel szemben áll. A Pécsi HaHa 8. pontja például így hangzik: »Tiltakozunk a támogatott egyetemi férőhelyek önkényes, központi szétosztása ellen. Az államnak nem csak pénzben mérhető gazdasági hasznot hozó állampolgárokra van szüksége.« Az első fele a feudális, a második a neoliberális gyakorlat ellen fogalmazódott meg, amelyet a feudális gyakorlat időről időre mégiscsak használ (lásd például: »önfenntartó felsőoktatás«).
De ennél van egy fontosabb mozzanat is: az, hogy mi ellenében fogalmazza meg magát a diákmozgalom sokkal kevésbé érdekes, mint az hogy mi mellett fogalmazza meg magát. A diákmozgalom nem reaktív, hanem produktív. Létrehozza a részvételi demokrácia lokális formáját, amely önmeghatározó képes lenni, és egyben kidolgozza a társadalmi szolidaritás olyan formáit, amelyben ezt a részvételi önmeghatározást modellként nyújtja más társadalmi csoportoknak. Nem a diákmozgalom fogja megváltoztatni a társadalmi totalitást. De a változást valahol el kell kezdeni bevezetni, mert a politika új formái nélkül csak a politikai sivatag marad, amiről egy fél ország réges-rég lemondott már. A diákmozgalom nem egy érdek kifejezése, hanem heterogén érdekek egyeztetése vagy integrálása. Nem a középosztály osztályharca, hanem az egyetemi polgár létrejöttéért folytatott harc. Más szóval: az osztályharc meghaladása.”