„A befizetett tagdíjért cserébe eddig úgy éreztem, három dolgot kapok cserébe:
– balesetbiztosítást
– érdekképviseletet
– 10% kedvezményt a Burger Kingben, valamint némi kedvezményt a MÁV-on a kerékpárszállításra.
A balesetbiztosításról sajnos kiderült tavaly októberi balesetem után, hogy csak felelősségbiztosítás, abban a sajnálatos helyzetben, amikor nem én vagyok a hibás, se a kerékpáromban keletkezett kárért, se a sérülésemért nem kapok egy forintot sem. Az csak hab a tortán, hogy a balesetem után csak több nappal jelentkezett az MK ügyvédje, mivel olyan béna voltam, hogy szombaton ütköztem, és ekkor szegény nem volt elérhető.
Érdekképviselet. Na ez már egy érdekesebb kérdés.
Két alapvető problémám van ezzel kapcsolatban.
Egyrészt úgy érzem, a kerékpárosklub vezetősége nem szeretné, hogy beleszóljak az érdekképviseletembe úgy, hogy nem vagyok közlekedésmérnök, és több órás szakmai vitákat sem szeretnék végigülni. Ez a fajta zárt vezetési stílus olyan érzést kelt bennem, mintha a vezetőség szeretné viszonylag szűk körben tartani a döntéshozatalt. Azon érvek, amelyeket az internetes vitákkal és szavazással szemben hoztak fel, számomra nem meggyőzőek.
Másrészt egyáltalán nem látom, hogy a kerékpárosklub a valóban fontos kérdésekkel foglalkozna. Olyan problémákkal, amelyekkel minden nap szembesülök bringázás során. A teljesség igénye nélkül:
– KRESZ és KöHÉM reform. Továbbra is teljes mértékben elfogadhatatlan számomra pl. a kötelező kerékpárút-használat, ami naponta több konfliktust eredményez az autósokkal, akik dudálás mellet ordítva adják tudtomra, hogy rossz helyen biciklizek. A csengő-prizma-szabályosan felszerelhetetlen lámpakérdés már csak hab a tortán. Ezek után különösen bosszantó számomra, amikor ünnepélyes stílusban számolnak be egy újabb (ráadásul sokszor szar) kerékpárút átadásáról, ami valójában egy újabb szakaszt jelent a városban, ahol ezentúl nem fogok tudni szabályosan és normálisan közlekedni.”