Érdekképviselet. Na ez már egy érdekesebb kérdés.
Két alapvető problémám van ezzel kapcsolatban.
Egyrészt úgy érzem, a kerékpárosklub vezetősége nem szeretné, hogy beleszóljak az érdekképviseletembe úgy, hogy nem vagyok közlekedésmérnök, és több órás szakmai vitákat sem szeretnék végigülni. Ez a fajta zárt vezetési stílus olyan érzést kelt bennem, mintha a vezetőség szeretné viszonylag szűk körben tartani a döntéshozatalt. Azon érvek, amelyeket az internetes vitákkal és szavazással szemben hoztak fel, számomra nem meggyőzőek.
Másrészt egyáltalán nem látom, hogy a kerékpárosklub a valóban fontos kérdésekkel foglalkozna. Olyan problémákkal, amelyekkel minden nap szembesülök bringázás során. A teljesség igénye nélkül:
– KRESZ és KöHÉM reform. Továbbra is teljes mértékben elfogadhatatlan számomra pl. a kötelező kerékpárút-használat, ami naponta több konfliktust eredményez az autósokkal, akik dudálás mellet ordítva adják tudtomra, hogy rossz helyen biciklizek. A csengő-prizma-szabályosan felszerelhetetlen lámpakérdés már csak hab a tortán. Ezek után különösen bosszantó számomra, amikor ünnepélyes stílusban számolnak be egy újabb (ráadásul sokszor szar) kerékpárút átadásáról, ami valójában egy újabb szakaszt jelent a városban, ahol ezentúl nem fogok tudni szabályosan és normálisan közlekedni.”