Mit ér a modell, ha magyar?

„Előnyös külsővel még csak-csak, de fejlett személyiséggel, legalább erős általános műveltséggel, kurázsival, pláne jó kommunikációs készségekkel megáldott fiatal lány alig van Magyarországon. Merek hivatkozni a saját tapasztalatomra, és merem feltételezni, hogy a pályatársak hasonló keresztmetszetét látják a tizenéves korosztálynak – ami nem csak jó családból való, jó iskolába járó gyerekekből áll.

Nem állítom, hogy ne dolgoznának ezrével egyszerűcske, angolul alig beszélő, akár más téren is problémás, ellenben tehetséges, vagy legalább bomba jól kinéző, sztárarccal megáldott lányok. Kár, hogy kiesnek egy-két külföldön töltött hónap, fél, vagy egy év után, amit kudarcként értékel mindenki, hogy aztán jöhessen a helyükre a következő hasonló modell.

Csak az anyagügynökségek és a sztárcsináló ügynökségek gondolkodnak hosszú távon egy fiatal modellben. Az összes többi szereplő számára a lányok felcserélhetőek, hisz mindegy, hogy Olgával vagy Irinával, pontosabban hogy melyik Olgával, és melyik Irinával keresik meg ugyanazt a pénzt, és ez az orosz modellek felülreprezentáltsága miatt sokszor szó szerint érthető. Vagy gondoljunk Natalia Vodianova esetére, akit egy Calvin Klein parfüm reklámarcaként a rá legendásan hasonlító Palvin Barbara váltott. Kettejükre gondolva felmerül a kérdés, lehetséges-e a különböző karriereket vegyíteni?

Lehet-e egy modell a legnagyobb divatházak és legexkluzívabb, magazinok, és egyben a kommersz munkák üdvöskéje? Lehet, ha mágnások a szülei, mint Toni Garrnnak, vagy orosz, és idejekorán hozzámegy egy angol lordhoz, mint… Natalia Vodianova. A jövő nagy kérdése, lesz-e valaha ilyen státuszban magyar modell. Ha van kihívás a szakmánkban, ez az, ezt a modellt megtalálni, kinevelni, jó stratégiával a legjobb ügynökségeknél elhelyezni. Isteni szerencsével sikerülhet.”