„Ha az a célunk, hogy a kormány teljesítse a követeléseinket, mégis hogy vesszük rá ilyen jópofáskodásokkal? Fel akartam tenni ezeket a kérdéseimet. Némi gondolkodásra akartam késztetni a többieket, hogy hosszabb távra is tervezzenek előre, hogy ne csak koncepciótlanul durrbele, neki a világnak, hanem eredményt is érjünk el!
Többen mondták, hogy hagyjam a francba. A többiek úgyis csak pártügynököt fognak látni bennem és élből elutasítani, ahogy az történt is. Hagyni kell őket, hadd fussanak bele a pofonokba! De én akkor is elmentem. Mert tényleg nem a pártérdek mozgatott. Mert az én bőrömre is megy a dolog. Komolyan szeretnék segíteni megoldani a mostani helyzetet Tényleg nem akarom, hogy megismétlődjön a tavalyi forgatókönyv! Pedig nagyon úgy néz ki. Mintha a választók emlékezőképessége csak egy hónapig tartana. Már senki sem emlékszik arra, például, hogy a Fidesz segítette ekkorára nőni a Jobbikot, és együtt tapsoltak Rogánnak vasárnap. Arra sem emlékezett az este senki, hogy a HÖOK az elmúlt két évben csak azzal volt elfoglalva, hogy a saját fontosságát hangsúlyozza, teljesítmény nélkül. Éppígy elfelejtették, hogy tavaly már volt tüntetés a Szalay utcában. Rengetegen voltunk! (Ott is a HÖOK fényezte magát) Aztán a HÖOK tárgyalt a kormánnyal, kiszúrták a szemüket minimális engedménnyel és örültek a fejüknek a HÖOKosok, hogy mennyit tettek értünk. Amikor pedig a szegedi HaHa szervezett egyetemfoglalást, a HÖOK kijelentette, hogy egyedül ők jogosultak képviselni a hallgatóságot. Orbán Viktor pedig még buzdította is a fiatalokat, mondván, ő sokkal radikálisabb volt az ő korukban. (És tényleg.)