Szerep és identitás, avagy mitől lesz hiteles a lelkész?

„Arra nincs lehetőségünk, hogy a tág kereteken túl különféle egyházi törvények, szabályok, rendeletek sokaságával definiáljuk a lelkészi szerep külső elvárásait. Egyrészt így könnyen elvesznénk a részletekben, másrészt nagy kísértés lenne, hogy farizeusi törvénykező álláspontra helyezkedjünk. Jézushoz visszatérve két fontos kiindulópontunk lehet: önazonosság és érzékenység másokra.

Jézus azonos volt önmagával, azaz hiteles volt. A lelkész akkor tud igazán lelkész lenni, ha nem szerepet játszik, hanem önmagával azonos és így tud lelkészi szolgálatot végezni. Ha nem megjátssza magát, hanem önmagát adja. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy túlzott őszinteséggel kell a gyülekezetében forgolódnia. Sokkal inkább azt, hogy ismeri saját adottságait, határait, erősségeit, gyengéit, és ezeknek megfelelően van jelen lelkészi szolgálatában.”