Jézus élete után a kiválasztottak maradtak meg nekünk
Isten igéjét nemcsak a Biblia hirdeti, de minden ihletett mű, így például akár egy festmény, egy regény. Vagy éppen egy sorozat, amely Jézus élete alapján még rekordot is állított.
Állandó és soha meg nem unt téma a lelkészi szerep, lelkészi identitás kérdése – lelkészi körökben is, de főleg a gyülekezetekben.
„Arra nincs lehetőségünk, hogy a tág kereteken túl különféle egyházi törvények, szabályok, rendeletek sokaságával definiáljuk a lelkészi szerep külső elvárásait. Egyrészt így könnyen elvesznénk a részletekben, másrészt nagy kísértés lenne, hogy farizeusi törvénykező álláspontra helyezkedjünk. Jézushoz visszatérve két fontos kiindulópontunk lehet: önazonosság és érzékenység másokra.
Jézus azonos volt önmagával, azaz hiteles volt. A lelkész akkor tud igazán lelkész lenni, ha nem szerepet játszik, hanem önmagával azonos és így tud lelkészi szolgálatot végezni. Ha nem megjátssza magát, hanem önmagát adja. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy túlzott őszinteséggel kell a gyülekezetében forgolódnia. Sokkal inkább azt, hogy ismeri saját adottságait, határait, erősségeit, gyengéit, és ezeknek megfelelően van jelen lelkészi szolgálatában.”