Bayer Zsolt, kérj bocsánatot!

„Miközben a »csend hangját« hirdették meg a Szalay utcában a diáktüntetők, aközben Bayer Zsolt Fricz Tamással lelkesen arról társalgott, hogy szükséges valamiféle szigorítás, mert tűrhetetlen, hogy a felsőoktatásba kerültek 43 százaléka nem fejezi be a tanulmányait. Ez nem mehet így tovább.

Az pedig különösen szégyenletes, hogy egyesek »csak úgy« kart váltanak, mert időközben rájönnek, hogy amire elsőnek jelentkeztek, az nekik nem megy. Miért nem tudták ezt elsőre, kérdezték értetlenül egymástól Azon pedig sokáig nyerítve röhögcséltek, hogy minő értelmetlenség tömegesen p kommunikációs szakembert képeznünk. Vicces volt, hogy ezt követően kritizálták a kormány kommunikációját, de most nem ezzel akarok foglalkozni.

Hanem Bayer Zsolt - és sok más, amúgy nagy tudással rendelkező ember - szelektív memóriájával. Zsolt az osztálytársam volt a gimiben. Ez annak volt köszönhető, hogy négy másik társával sikeresen buktak harmadikban, ugyanis a matek és az orosz nem ment nekik. Van ilyen. Nem mellesleg megbukott volna ismét matekból, fizikából, kémiából, ha nem ül mögötte a gimnázium legjobb reáltárgyasa. Na meg én, aki - sok más, hiányos ismeretekkel rendelkező társam(köztük jómagam is tök hülye voltam a reáltárgyakból) nagy örömére - szétosztottam padtársamnak, ennek a matematikai géniusznak a dolgozatok idején írott puskáit. Most viszont Zsolt erről már nem akar tudni.”