A hírszalag, a sporteredmények, a tőzsdei árfolyamok és a friss időjárási adatok is egyidejű megjelenítése ezek szerint nem igazán működőképes.
„A Kansasi Egyetem két oktatójának (Lori Bergen, Tom Grimes) és a Newslab nevű kutatóintézet akkori vezetőjének (Deborah Potter) 2005-ös kísérletsorozatában az egyik (kísérleti) csoport tagjai épp a Headline News-ból kaptak egy adaggal. A másik (kontroll) csoportnak vetített formátumból viszont kitörölték az ábrákat, a grafikonokat és a mozgó hírfolyamot. Az eredmények szerint a zavaró elemeket tartalmazó anyag levetítését követően 10 százalékkal kevesebb tényszerű információra emlékeztek az alanyok, mint akkor, ha a zavaró elemek hiányoztak. Emellett az összetett vizuális ingerek hatására a figyelem csatornája a hang irányába tolódott, míg a kiegészítő elemek nélküli verziót nézők hasonló arányban támaszkodtak a képre és a hangra a feldolgozáskor.
A formátum ezek szerint nem igazán működőképes. Legalábbis, ha az a célunk, hogy az emberek jobban megértsék a híreket, jobban odafigyeljenek az üzenet lényegére. De akkor mi lehetett a siker titka a MTV-nél? A kutatók szerint a fiatal műsorvezetők, a nyelv, a zene mind olyan elemek, amik hozzájárulnak a sikerhez, és vizuálisan sem zavaróak. De az izgő-mozgó kiegészítők jelenlétekor is, ha azok valamilyen értelemben összekapcsolhatóak, akkor képesek lehetünk a párhuzamos feldolgozásra. Viszont a nem összefüggő elemek (sporteredmények, műsorvezető, időjárási adatok, stb.) sokkal nehezebbé teszik az összpontosítást a központi üzenetre.
A Popcorn Maker születésének az egyik alapgondolata, hogy az online videó legyen olyan, mint maga a világháló. Dinamikus, könnyen alakítható, tele hivatkozásokkal. Azonban a weben te osztod be az idődet, míg egy videónak megvan a maga ritmusa és menete. Ha a lejátszás alatt felbukkan például egy hivatkozás, és rákattintasz, akkor megnyílik egy új ablak, ami megakasztja a folyamatot. A kiegészítő vizuális információk emellett elterelhetik a figyelmet a videó egyéb, jelentéssel bíró jellemzőiről (pl. a szereplők testbeszéde, környezete, finom nyelvi utalások, stb.).”