Szépek és demagógok

„A tüntető diákok ugyan kikérték maguknak, hogy politikai pártok úgymond rájuk telepedjenek, az ellen azonban semmi kifogásuk nem volt, hogy »a kultúra, az oktatás, a szociális és egészségügyi ellátás területén dolgozók« által működtetett Humán Platform nevű civil szerveződés szinte naponta adja ki szocialisztikus szellemiségű deklarációit a »lakhatáshoz való jogról«, »a szociális szolgáltatások csökkenő állami támogatásáról«, a »progresszív adórendszer visszaállításáról«, ilyenekről.

»Kifogásoljuk az állami szerepvállalás elvékonyodását a felsőoktatás finanszírozásában, ami az oktatás és a kutatás minőségét súlyosan veszélyezteti!« – írják például a balos szocio- és egyéb lógusok, akik civilként sokkal hatékonyabban tolják a diákokat az államilag finanszírozott alanyi jogok kártékony álomvilága felé, mint azt bármely balos politikai párt tehetné. Nem lennénk azonban igazságosak, ha nem emelnénk ki pozitív példaként azt a néhány fiatalt, akik netes gerillamarketing útján menedzselik nem demagóg, nem populista üzenetüket a forradalmi ifjúság felé.

A Hosszúlépés blog videóján a fiatalok bizony ilyeneket mondanak: »Akarom, hogy legyen rászorultsági és tanulmányi ösztöndíj, akarom, hogy mindenki, aki tehetséges, bejuthasson az egyetemre. Azt akarom, hogy a tandíjat igazítsák a magyar keresetekhez és az oktatás színvonalához. (…) Egy elfogadható tandíjat hajlandó vagyok kifizetni az egyetemért, mert tudom, hogy így követelhetek majd minőséget. Azt akarom, hogy számon kérhessem az egyetemet, ahogy az egyetem számon kér engem. Legyen valódi verseny, mert így nő folyamatosan a képzés színvonala. Egyetemista vagyok, szívesen fizetek tandíjat, ha látom értelmét.« A világnak akkor lenne vége, ha nem ez a szemlélet győzne.”