Andersen-mesék – Kritika Mick Jagger életrajzi könyvéről

„Nos nyilvánvaló, meztelen a király. Mivel a Mick Jagger – Egy féktelen zseni extrém élete című könyv nem Jagger munkája, a profi író pedig személyesen nem is szólaltatta meg benne hősét, így típusát tekintve a »közeli hozzátartozók és zenésztársak«-forrásanyagra építő biográfiával van dolgunk – és ez a legritkább esetben izgalmas. Hogy itt pontosan mi is a nagy lényeg? Az, hogy David Bowie korábbi felesége és a Jagger-Bowie páros egyik korábbi szeretője megerősítette a már régóta keringő pletykákat, miszerint a két jeles rocksztár között szexuális kapcsolat is fennállt? És ezen túl? Hogy Jagger szexuális függősége pszichikai betegség, hogy drogfogyasztási szokásairól minden korábbinál több részletet tudhatunk meg? Az Egy féktelen zseni extrém élete nem több alaposan kutatott pletykahalmaznál, ráadásul gyengén megírt könyv. Persze nagyon érdekes kérdéseket vet fel. Hogyan lehetséges, hogy a rocktörténelemmel gyakorlatilag egyidős zenekar még mindig létezik (éppen idén félévszázados)? Vajon van-e olyan szupersztár, akit a nyilvánvaló nehézségekkel járó élete nem fordított ki szörnyeteg, súlyosan lelki beteg emberré? Na és persze a legjobb: egy híresség többnyire jól dokumentált életét lehet-e mégis napról-napra és hitelt érdemlően feleleveníteni? Próbálkozások mindenesetre vannak, Andersen meséi mellett egy jeles rockbiográfus, Philip Norman is éppen most adott ki kötetet Jaggerről. Az igazsághoz talán akkor kerülnénk közelebb, ha maga Jagger is megírná az Életét, mint tette azt zenész- és dalszerzőtársa, Keith Richards pont két éve. Addig marad a »mindenki mindenkivel« rock’n’roll bacchanália és amit bele szeretnénk képzelni.”