Nekem 1956 a csalódásról, a cserbenhagyásról szól
A politikusok és a politika megfojtja a normális emlékezést és ünneplést.
…te, üvegszál-Leviathán, akta-Gólem, pecsétespapír-sárgacsekk Moloch.
…te, minden közművel és bürokráciával kapcsolatos bonyodalom; te, minden idióta, logikátlan, dolgozó emberek életvitelével nem törődő nyitvatartási időpont; te, személyes adataimból újra és újra lakmározó, legszebb éveim idejét rabló üvegszál-Leviathán, akta-Gólem, pecsétespapír-sárgacsekk Moloch; te, minden alulszervezett, túlterhelt ügyfélszolgálat; te telefonos ügyintézés; te percek tucatjaiig hallgatni kénytelen közhelyes klasszikus muzsika, recsegő liftzene, egyáltalán nem ironikus szaxofonszóló; és főleg te, előre felvett robottitkárnő hang, aki mindeközben szíves türelmemet kéri, szíves türelmemet kéri, szíves türelmemet kéri; de megnyugtatlak, téged, általában kedves és segítőkész, jobb sorsra érdemes ügyintéző leányt nem gyűlöllek; gyűlölöm inkább helyetted is a helyzetet, hogy gyűlölködő ügyfelek hívásait kell fogadnod a te legszebb éveidben reggeltől estig; gyűlölöm, hogy a civilizáció e csodás vívmánya csak bonyolultabbá tette az életet; és ezt egy életen át kell játszani, remélem, azon túl nem; lennék inkább remete Thoreau Csikágó szívében; addig is maradok konzervatív meg anarchista egy énben.