„A felsőoktatás átalakítása ugyanis nemcsak a gimnazistákat, hanem a családjaikat is közvetlenül sújthatja – vagy segítheti. Kicsit patetikusan: az egész jövő nemzedéket érinti. Nem mindegy ugyan, hogy milyen aljas ellenzéki érdekek kapcsolódtak a fiatalok mozgalmára; hogy sok tüntetőnek teljes zűrzavar volt a fejében – de mégis: megnyilvánult egy, »a nép által« megfogalmazott érdek, amely nem egyezett a kormányzati szándékkal. Ennek ellenére a választott politikai hatalom odafigyelt rá. Túl a politikai érték- és érdekvitákon, ezt a szándékot nem lehet vitatni. A fiatalokkal való konzultáció ritka értékes pillanata volt a fiatal magyar demokrácia történetének. A kormány bizonyította, hogy kész változtatni elképzelésein, ha a »nép« igényeiről van szó. Vajon a demokráciát féltő ellenzék mihez kezd ezután? Vajon azok, akik az elmúlt két évben – karöltve az uniós lobbicsoportokkal – kongatták a vészharangot, most mit fognak mondani?
A diktatúrát kántáló ellenzéket emlékeztetni kell, hogy Gyurcsány kormányzása, Bajnai miniszterelnöksége nem »a nép által« született meg, hanem az MSZP választmánya volt a hatalom forrása. Kormányzati cselekvésükben pedig mindvégig süketek maradtak a nép hangjára. És legvégül: nem árt emlékeztetni az ezerfejű »demokratikus« ellenzéket arra az »apró tényre«, hogy amikor ők kormányoztak, akkor az ilyesfajta megmozdulásoknál a tüntetők közé lövettek. A nép szavát nemhogy elfojtották, egyenesen vérbe fojtották. Ki és milyen jogon beszél akkor most diktatúráról?”