Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Ha már a HVG közszereplők évtizedekkel ezelőtti ügyeinek előkaparására és erkölcsi mércékhez állítására specializálódott, illene vállalni a felelősséget minapi botrányos, kereszténylistázó írásukért.
„Odáig még rendben volna, hogy önöknek »nem teszik a rendszer«, ezért komoly szakmai érveken alapuló ellenvetéseiket kötik csokorba az új, tankerületi rendszer felállításával kapcsolatban. Elvégre akár helyből ellenzéki, akár kormánypárti is egy lap, annak legfőbb kötelessége minden erejével a közjón munkálkodni, s ebben talán még csak egyetértünk. Na de az önök felekezeti alapon listázó módszere még a soknál is több, különös tekintettel arra, hogy a minap a felekezeti és származási alapon való listázást – pártállástól függetlenül – egységesen utasította el a magyar közélet.
És persze tekintsünk el Bayer Zsolt, nagyon (talán túlságosan is) kézenfekvő módszerétől, amely szerint e vád igaztalanságának akár nemzetközi fórumok előtti bizonyításához is elegendő volna csak a cikk »egyházi« jelzőjét szimplán kicserélni a »zsidó«-ra.
Magam, szíves engedelmükkel, maradnék a kevésbé egytényezős érvelésnél. Egyszerű logikai kérdés ugyanis, hogy egy ezeréves keresztény/keresztyén múltra visszatekintő országban mit bizonyít az, ha a 198 tankerületi vezetőből 15-ről kiderítik, hogy keresztény/keresztyén hitű, kötődésű.
Itt az idő, kedves HVG, hogy hitelességük, eddigi munkájuk becsületének védelmében, követendő példát mutatva, végre a saját házuk előtt is söprögessenek. Talán Vass Péternek is ideje elgondolkodnia a lemondáson.”