Az egyensúly örömöt ad

„- Volt olyan borod, amely különösen jól mutatta meg a tudatosabb szőlészeti munka eredményét?

- A legizgalmasabb fajta, a pinot noir. 2008-ban volt az első évjárata, és a mai eszemmel tudom, ekkor még nem értettük meg a szellemiségét, végül egy 14,5%-os alkoholtartalmú,5 gramm maradék cukorral bíró vörösbort kaptunk. 2011-ben ezzel szemben tökéletes fenolos érettségű szőlőt tudtunk szüretelni mindössze 12%-os alkohollal.

Fontos, hogy a borász ne essen áldozatul a pincevakságnak, ezért én igyekszem minél több magyar és külföldi bort kóstolni. Úgy gondolom, hogy ebből táplálkozva és a szőlőben tudatosan dolgozva akár három-négy évjárat alatt is jelentős előrelépések érhetőek el, ahogy azt a pinot noir bizonyítja. Ez persze nem azt jelenti, hogy mi burgundi pinot noir-t akarunk készíteni, de képben kell lennünk annak a borvidéknek a boraival, amelyek a legtöbbre vitték ebben a műfajban, ahhoz, hogy valóban értékes kislaki pinot noir-t nyerjünk. 

- Mi a jelentősége a pincében zajló döntéseknek?

- Ha rendelkezésre áll a jó alapanyag, ami megfelelően ki is erjedt, a tárolóedény milyensége már csak finomhangolás. Most például hordóban érlelem a rajnai rizlinget, de könnyen lehet, hogy ha több lesz belőle, megpróbálkozom a tartályos érleléssel is. Úgy gondolom, ezek a dolgok változhatnak. A cél, a termőhely egyediségének visszaadása, ha idővel úgy látom, hogy ez a tartály segítségével valósulhat meg, úgy járok el.

- Lassan kezdenek kialakulni a 2012-es borok is. Mit gondolsz róluk?

- Úgy gondolom, jó eredmény született. A boraink vibrálóan élénkek, jó az egyensúlyuk. Persze ezen lehet még a következő éjáratokban pontosítani, de úgy érzem, jó az irány. Fontos ezzel kapcsolatban elmondani, hogy ilyenkor nem a számokat tartom lényegesnek, hiszen a fogyasztók sem számokat isznak. A borok a döntőek, amelyekből remélhetőleg nem csak egy pohár fogy, mert az emberek örömmel töltenek újra.”