2012 elején a Fidesz-KDNP azt ígérte, a következő két év a rendszer konszolidációjáról fog szólni, a külső és belső frontok garmada helyett pedig eljön majd a békés és csendes kormányzás ideje. Ehhez képest hétről hétre olyan események borzolták a jobboldali (!) polgárok kedélyét is, amelyek már egyenként is alkalmasak lennének arra, hogy eltántorítsák az értékelvű konzervatív szavazókat Orbán Viktor pártjától.
Mind az állampolgárokat gyermeknek tekintő és életkörülményeiket megnehezítő trafiktörvény, mind az egyik napról a másikra betiltott játékgépek esete azt mutatja: a kormány pusztán saját gazdasági érdekeit szem előtt tartva, ám álságosan etikai indokokra hivatkozva kész ellehetetleníteni szakági dolgozók tömegeit, nehéz helyzetbe sodorni a megélhetésüket erre alapozó munkások sokaságát.
Bár Schmitt Pál plágiumbotrányából a köztársasági elnök lemondásával pozitívan keveredett ki a kormány (a jobboldali média pedig – a Demokrata kivételével – egyértelműen bizonyított, amikor kellett); de jól látszott, hogy ez sem etikai megfontolásból történt, jóval inkább SP lakosság körében tapasztalható elutasítottságának okán. A szintén plágiumvádba keveredett Semjén Zsoltnak már nem is kellett aggódnia, hiába egyértelmű, hogy tudományetikai vétség azért nem kifejezetten áll jól egy kereszténydemokrata politikusnak, aki ráadásul a miniszterelnök-helyettességig jutott.