Bár Schmitt Pál plágiumbotrányából a köztársasági elnök lemondásával pozitívan keveredett ki a kormány (a jobboldali média pedig – a Demokrata kivételével – egyértelműen bizonyított, amikor kellett); de jól látszott, hogy ez sem etikai megfontolásból történt, jóval inkább SP lakosság körében tapasztalható elutasítottságának okán. A szintén plágiumvádba keveredett Semjén Zsoltnak már nem is kellett aggódnia, hiába egyértelmű, hogy tudományetikai vétség azért nem kifejezetten áll jól egy kereszténydemokrata politikusnak, aki ráadásul a miniszterelnök-helyettességig jutott.
Az azerbajdzsáni gyilkos, Ramil Safarov átjátszása hazájának az ázsiai ország itteni gazdasági befektetései reményében egyértelmű bizonyítéka volt a keleti nyitás erkölcsi bukásának, egyben annak, hogy a Fidesz-KDNP nem ódzkodik (Zárug Péter Farkas szavaival élve) „civilizációs árulást” sem elkövetni gazdaságpolitikájának érdekében. Mindez így, járjon bármiféle remélt fellendüléssel, mindenképpen elfogadhatatlan.