„A mostani átalakítások persze valóban azzal járnak, hogy a jelenleg vagy pár év múlva felvételiző generáció tagjai közül kevesebbeknek lesz lehetőségük bejutni államilag támogatott helyekre. Egyéni szinten tehát teljesen érthető a felháborodásuk. Össztársadalmi szinten azonban ez nem biztos, hogy megállja a helyét.
Érdemes ugyanis belegondolni abba, hogy a kormány egy több mint húsz éves torz szerkezetet próbál helyre tenni a felsőoktatásban. Az átalakítás hosszú távú célja pedig, hogy a korábbiakhoz képest egészségesebb arány alakuljon ki a képzési szerkezet és a gazdaság igényei között. Tökéletes illeszkedés persze soha sem fog megvalósulni, a kiegyenlítődésre való törekvés azonban helyes. Különösen ha ismerjük a fiatalok munkanélküliségéről szóló riasztó statisztikákat.
A változtatások drasztikussága persze kritizálható. Ám ez is amiatt szükséges, hogy minél előbb konszolidálódhasson a helyzet. Az sincs kizárva, hogy idővel növekszik az állami felsőoktatási helyek száma; továbbá ideje lenne fejleszteni a felsőoktatási mecenatúra intézményét is.”