„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Szeretem meglepni az embereket – a zenében valami újat létrehozni. Én építeni szeretek. Ahhoz, hogy igazán egyedi dolgot hozzak létre, nekem mindig tiszta lappal kell kezdenem. Interjú.
„2008 őszén jelent meg az eddigi utolsó albumod, az Aerodynamics, azóta hivatalosan nem jelent meg új zenéd. Nem félsz, hogy elfelejtettek?
Miért tartanék tőle? Az, hogy ennyi időre eltűnök, nálam megszokott dolog, ha visszanézzük, az albumaim megjelenései között eddig is mindig három-négy év telt el. Vannak expresszív és impresszív fázisaim, amik 3-4 éves váltásban jelentkeznek; ha van mit kiadni magamból zeneileg, az viszonylag gyorsan jön, egy albummal negyed, fél év alatt megvagyok, amikor viszont csak befogadom, hallgatom az új zenéket, információkat, az olyan három év, ami alatt szeretek megtisztulni kreatív szempontból. Ilyenkor mondhatjuk, hogy újradefiniálom magam, ami szükségszerű, mert én szeretem meglepni az embereket – a zenében valami újat létrehozni. Én építeni szeretek. Ahhoz, hogy igazán egyedi dolgot hozzak létre, nekem mindig tiszta lappal kell kezdenem - olyan ez, mint a festőnél, aki mindig tiszta vászonra dolgozik. Ráadásul, irgalmatlan tempóban változik a zene, az elmúlt pár évben átalakult az elektró, tarolt a dubstep, új életre kelt a deep house, szóval ha én most valami olyannal jönnék elő, mint mondjuk a My Baby My, az nem lenne sem aktuális, sem izgalmas - nekem sem.
Milyen zenéket szívtál magadba, mik hatottak rád?
Ami az elektronikus zenében engem most nagyon izgat, az ez az újfajta deep house, de rengeteg más hatás is ért, azt is mondhatnám korlátlan. A könnyűzene mellett imádom a klasszikus zenét, a kortárszenét, rengeteg Steve Reich-et, Chilly Gonzales-t és friss elektronikus zenei producert hallgatok. Sokkal nyitottabb vagyok most, mint bármikor korábban, és persze ennek hozadékaként zeneileg is máshol tartok, mint négy éve.
Mivel töltötted ezt az elmúlt négy évet a befogadáson kívül?
Azért szinten tartottam magam a zenei életben: csináltam pár trekket és remixet (Potif néven – a szerk.), dj-ztem, folytattam a Handmade néven hat éve elkezdett projektem, ami egy kísérletem arra, hogyan lehet minimalista, neoklasszikus zenét csinálni a tánczenekedvelő közönségnek is értelmezhető és befogadható módon; minimal house és techno, csak a dobok nélkül. Szóval aktív maradtam, de bizonyos projektjeimnek hagyok időt és nem törekszem feltétlen a megjelenésre, hanem inkább addig alakítom, amíg megteremtem hozzá a helyes időpontot és formát.”