Folyamatos támadás alatt a szuverenitásunk – interjú Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel
Mi várható a soros elnökségtől az igazságügy területén? Mit gondol az uniós vitákról? Mit tehetünk Európa és hazánk versenyképességéért?
Nem jó, ha az ember állandóan szem előtt van, mert egy idő után elkopik. Interjú.
„Mennyire szerény! Hát attól függ. Van, aki okos, de nem akarja mutatni, van, aki buta, de okosnak akar látszani. Persze a bölcsességnek azért léteznek egyértelmű mutatói. Tény, hogy önt a közvélekedés tartja okosnak. Ez pedig már mérvadó. Ehhez képest keveset szerepel okulásunkra.
Nagyon kedves, zavarba hoz ezzel a felvezetéssel. Én meg úgy érzem, hogy sokat jelenek meg képernyőn. Az X-Faktorban rendszeresen láthatnak engem. Nem jó, ha az ember állandóan szem előtt van, mert egy idő után elkopik. Egyrészt nem tud annyiszor megújulni, másrészt nem tud mindig újat mondani. Felgyorsult a világ, elsősorban a kommunikációs csatornák gyarapodása miatt. Ezért hamarabb elavul minden. Bizonyára a dalaim akkor is eljutnak az emberekhez, ha éppenséggel nem »mutatnak« túl gyakran a képernyőn. A harmincas éveimet taposván, fontosnak tartottam, hogy vagy a tévében vagy a rádióban, de folyamatosan szerepeljek. Elmúlt! Egy idő után rájöttem, hogy a kevesebb több tud lenni. Kevesebbet, jobban végiggondolva, többet tud adni az ember. Annyi mindennel foglalkozom, amihez nem kell, hogy állandóan az orra előtt legyek a nézőknek. Azok a dolgaim, amelyekben háttéremberként dolgozom, másfajta értékeket hordoznak. És az is öröm.
De a kereskedelmi csatornák általában nem adnak lehetőséget arra, hogy élvezhessük, hasznosíthassuk bárkinek is az intellektusát. Felszínes a kommunikáció. Érdekes lenne egy olyan műsor, amelyben az életvezetési tanácsoktól a metafizika köréig megnyilatkozhatna, hogy közben feltöltődhessünk. Nem került szóba, hogy mondjuk, az édesanyjával összehoznak egy ilyet?
Hú! Van ilyen műsor, otthon a lakásban, bár a metafizikát ritkán érintjük. Nem szeretném azt sugallni, hogy mindenhez értek. Egyáltalán nem. Néhány dolgot megtanultam – alapvetően mediatizált területekről –, főleg a saját bőrömön, azokat próbálom jól művelni. Legyen az a Nemzeti Vágta, egy musical megírása, egy zenekar létrehozása, működtetése. Én az emberek felvidításához értek, ami a mainstream (fősodor, uralkodó irányzat) kultúrához tartozik, és ebben próbálok minőséget produkálni, ami egyre nehezebb, mert egyre durvább, radikálisabb dolgokat kívánnak a médiumok, hogy nézettséget generáljanak. Ezzel nem könnyű együtt élni.”