Rejtélyes üzenetet tett közzé Hont András, amiben azt is közölte: viszlát!
„Lépésről lépésre, tégláról téglára, per aspera ad astra, lárifári” – írta a publicista.
Azt mondta Gandhi: ti engem ordináré stílusban csesztettek, én azért gyártok ilyet, mert nekem ez tetszik.
„Kedves Vágó István,
engedd meg, hogy egy mesémet elmondjam Neked. Volt egy India nevű ország. Ez az ország a nagy brit birodalom része volt. Elmentek az emberek Gandhihoz, hogy törvénytelen törvények vannak. Erre Gandhi azt mondta nekik: mi csak egy kis üzem vagyunk. Textilt szövünk. Ezt áruljuk. Ha tudtok jobbat, csináljatok jobb textilt. Azt mondták neki, hogy Gandhi, függetlenséget akarunk, mondd ki, hogy ez gyarmatosítás és elnyomás, és állj a függetlenségi mozgalom élére. Hirdess polgári engedetlenséget, tagadd meg az adók fizetését. Nem, mondta erre Gandhi, mi csak egy kis textilüzem vagyunk. Nem katonazubbonyt varrunk, mint az angol gyárak, ez megkülönböztet bennünket. Nincs itt semmiféle gyarmat, ne essünk túlzásokba a függetlenség követelésével, tartsuk be a törvényeket, ha törvénytelenek akkor is. Mi a brit textilipar része vagyunk. Dehát Gandhi, mondták neki, Te vagy az, akinek a kezében van a mi textilüzemünk. Te tudsz kilépni a brit textiliparból. Én kézzel fonok, mondta Gandhi, egy kis üzem vagyok, nem megyek sehova, nem mondok semmi olyat, ami a brit hatóságokat ingerelné, akik jogosan gyakorolják a hatalmat, meg kell mentenem az üzememet. Erre még különben sem lehet azt mondani, hogy gyarmatosítás. A függetlenség követelése radikális és szélsőséges álláspont. Mi nem akarunk mást, csak hogy a mi kis üzemünk működjön. Aki akar más üzemet, az csináljon magának.
India maradt brit gyarmat, ahol embertelen elnyomásban és törvénytelen uralom alatt élt a nép. A kis textilüzem azonban dolgozott tovább, és bár a zubbonyos gyárak néha zaklatják, de nem zárják be, mert nem árt a brit textilipari kartellnek.
Néhányan még próbálkoztak Gandhinál. Ilyeneket mondtak neki: »A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.« De erre ő csak annyit mondott, hogy ezek szélsőséges megnyilvánulások. A mi kis üzemünk mást gyárt. De Gandhi, mondták neki, a Te üzemedet a mi pénzünkből hozták létre, azt a kis aranyost. Mi nem tudunk másik üzemet létrehozni, mert a te kezedben vannak az eszközök. Te tudod megtenni, hogy kimondod: függetlenséget és szabadságot Indiának! Mi ezt nem tudjuk megtenni helyetted. Erre azt mondta Gandhi: ti engem ordináré stílusban csesztettek, én azért gyártok ilyet, mert nekem ez tetszik. Amíg erre van kereslet, ezt gyártom, kinek mi köze hozzá?”