Zenét szerezni határidők és elvárások nélkül

„Az első felvételeid a kilencvenes évek végén jelentek meg, amikor az elektronikus zenének már nagy volt az elismertsége, a következő évtizedben pedig a kortárs elektronika egyik vezető előadójává váltál. Te hogyan élted meg ezt a korszakot? Honnan indult a Vladislay Delay-projekt, hol áll jelenleg és hova tart?

Rá kellett jönnöm néhány dologra, mielőtt elkezdtem volna zenéket szerezni: egyrészt úgy éreztem, hogy képes vagyok valami olyasmire, amit sehol máshol nem találtam meg, másrészt bele kellett törődnöm, hogy ezt nem tudom másokkal együtt megcsinálni, főleg egy olyan távoli helyen, ahol akkor éltem. Úgyhogy egyedül indultam el az utamon. Most úgy érzem, hogy egy hosszabb szakasz zárult le az életemben. Számos stílusban kipróbáltam magam, elhagytam a hangszereket – eredetileg dobosnak tanultam – hogy elektronikus eszközökkel dolgozzak, aztán nemrég mégis visszatértem hozzájuk, kísérleteztem a szabadstílusú jazz-zel, jelenleg pedig ismét kizárólag elektronikus zenékben gondolkodom, és szeretnék megint valami újat kitalálni. Én is kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat számomra a jövő.

Tehát, ha jól értem, azt mondod, hogy a pályád elején másokkal nem tudtad létrehozni a zenéidet. Tavaly azonban kiadtál egy lemezt Vladislav Delay Quartetként, amin kortárs kísérleti/jazz hírességekkel dolgoztál (Mika Vainio, Lucio Capece, Derek Shirley). Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél ebből? Megváltoztál?

Ez egy olyan kísérlet volt, amit elképesztően hosszú ideje meg akartam már csinálni, s még hosszabb időbe telt összehozni. De örülök, hogy megcsináltam! Mindazonáltal nem lesz több VDQ album a jövőben. Az volt életem legkeményebb lemeze. S még mindig teljesen felbasz, amit valami okostojás írt róla a Wire-ben, hogy milyen rossz lett. Óriási kihívás volt megcsinálni, és szerintem nagyon jól sikerült. Nem mondanám, ha nem érezném így. Ez egy olyan lemez, amihez zeneileg mindig nagyon közel álltam, de lehetetlennek tűnt felvenni. Ugyanakkor rájöttem arra is, hogy nem akarok többé személyesen felelni egyetlen zenekarért sem, mert nem vagyok alkalmas erre. Nehezen tudom kezelni a stresszt, és azt hiszem, nem vagyok jó vezető. Épp ezért örülök viszont, hogy továbbra is részt vehetek a Moritz Von Oswald Trióban, amiben hasonló szabadstílusú zenéket szerzünk hangszerekkel és vasakkal.”