„A bankprivatizáció, a bankkonszolidáció (az adófizetők pénzéből) a kilencvenes években lezajlott. A külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi bankok, biztosítótársaságok tíz éve sem nagyon versengtek abban, hogy a magyar gazdaság hiteligényét kielégítsék. Nem politikai beállítódás vagy világnézet kérdése annak belátása, hogy egy tőkeszegény országban az a bankrendszer, amely az itt összegyűjtött megtakarításokat nem forgatja vissza a honi gazdaságba, az Magyarország szempontjából nem működik megfelelően. Hogy ne mondjam, abszurd módon működik.
És ez nem a külföldiek hibája. Ők csak éltek a lehetőséggel: a befektetőknek az a dolga, hogy befektetési lehetőségeket keressenek. A mi dolgunk az lett volna, hogy jobb üzletet kössünk, érdekeinket megvédjük. (A külföldi tőkére nagyon is nagy szüksége van az országnak.)