„A bankprivatizáció, a bankkonszolidáció (az adófizetők pénzéből) a kilencvenes években lezajlott. A külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi bankok, biztosítótársaságok tíz éve sem nagyon versengtek abban, hogy a magyar gazdaság hiteligényét kielégítsék. Nem politikai beállítódás vagy világnézet kérdése annak belátása, hogy egy tőkeszegény országban az a bankrendszer, amely az itt összegyűjtött megtakarításokat nem forgatja vissza a honi gazdaságba, az Magyarország szempontjából nem működik megfelelően. Hogy ne mondjam, abszurd módon működik.
És ez nem a külföldiek hibája. Ők csak éltek a lehetőséggel: a befektetőknek az a dolga, hogy befektetési lehetőségeket keressenek. A mi dolgunk az lett volna, hogy jobb üzletet kössünk, érdekeinket megvédjük. (A külföldi tőkére nagyon is nagy szüksége van az országnak.)
Az országos sajtó jól működő helyi média nélkül csak torzó. (Mi is látszik az országból Budapestről?) De a Szentesi Lap évszázados cikkének egy idemásolt részletével azt is illusztrálni szeretném, hogy a megyei lapok elprivatizálása miért volt nem csak a jövőbeli sajtóviszonyok, hanem a magyar gazdaság szempontjából is károkozás. A rendszerváltás egyik ősbűne.”