Szélső bal-jobb, avagy az örök visszatérés

„Ha igaz Margaret Thatchernek az a sokat idézett mondása, mely szerint az EU mai formájában az európai szocialisták utolsó projektje, úgy ezzel Wurtz szocialistái a saját kreatúrájuk ellen fordulnak. De folytassa Wurtz!

»Mi az, ami nem folytatódhat tovább? Mit kell megváltoztatni? Ez egy nagyon erős üzenet lenne az európai népek felé, hiszen az egyébként nagyon különböző emberek, mint ahogy a több millió európai is nagyon különböző, azt üzenné, hogy meg akarja változtatni az Uniót. Ez olyan lenne, mint az elévülhetetlen üzenet, hogy Világ proletárjai egyesüljetek!«

Az elévülésről az elévülésétől számított időszak óta folyik a vita. Na, inkább csak csörgedezik. Camarade Wurtz ezzel a reményei szerinti Nagy Visszatérés jegyében az újjászülető Szocialista Internacionálé régi-új jelszavát dobja a köztudatba. Teszi ezt úgy, mintha tudomása sem lenne arról, hogy e jelszó alatt valósult meg a világtörténelem legtartósabb és legrombolóbb diktatórikus rendszere.

Valamiféle Nagy Visszatérés a szélsőjobb néhány ideológusának is az álma. Stoffán György a sepsiszentgyörgyi Európai Idő-ben elmélkedik »Kretének uniója« címmel földrészünk helyzetéről, imígyen: »Mert ma Európa nem más, mint egy hatalmas kohó, amelybe az öntőmester: a zsidó tőke (!) keveri az ötvöző anyagokat. Kísérletezik, és meg kell várni, amíg az a kémcső, amelybe beszorították Európa népeit, egy rossz vegyület miatt végre felrobban az alkimista kezében... Ám hogy mikor lesz ez a robbanás még nem tudni pontosan, de bizonyosan bekövetkezik. S utána szabad és független nemzetállamok élik majd újra békés, meghitt, szeretetteljes keresztény erkölcsi normák alapján életüket, megbecsülve a velük élő nemzeteket... A forradalom tehát elkerülhetetlen. Minél nagyobb a birodalom, annál hamarabb összeomlik.«                                                                                                                

Bal-jobb menetelőink újra és ismét ugyanabba a folyóba kívánnak lépni, bár azt 2600 éve az epheszoszi Herakleitosztól tudjuk, hogy ugyanabba a folyóba kétszer egymás után lépni lehetetlen.

»Bal-jobb, bal-jobb, mennek a majmok« – gyermekkorunk (ötvenes évek) katonai marsot csúfoló mondókája szerint. A versike befejezése: »Térdig érő gatyában, úgy mennek a csatába. Első a vezető, második a tekergő, harmadik a kolompos, negyedik a bolondos.«
Azt már a tisztelt olvasó döntse el, hogy szélsőbal-jobbosainkat melyik jelző minősíti!”