A méltóság kufárjai

„A véleménynyilvánítás szabadsága fontos érték a demokratikus normákat követő polgári társadalmakban. Egyes filozófusok szerint a demokrácia nem is alakulhatott volna ki enélkül. Mások a létező politikai rendszerek morális fokmérőjének tartják. Ma, a nyilvánosságot nagyobbrészt a média biztosítja. Helyt ad a különböző véleményeknek, vitáknak. A politikán belül és azon túl is. E szabadság azonban negatív irányú. Azaz nem valami mellett, hanem valamivel szemben fogalmazódik meg. A modern szabadságfogalom így azt jelenti, hogy mindent szabad, ami nincs tiltva. A polgári »fejlődés« hívei pedig, a liberalizmusra hivatkozva, egyre inkább csökkenteni kívánják e tiltások körét. Egyre kevesebb korlátot szeretnének a véleménynyilvánítás, így a sajtószabadság működése előtt látni. Amely ugyan egy ideig szükséges igény, de egy határon túl a középutat kezdi veszélyeztetni. Mert a sajtószabadság végtelenítésének liberális programja nagy károkat okoz a közösségre, a morálra és az emberi méltóságra nézve. A minket körülvevő valóságot a saját magunk által felépített valóságon keresztül látjuk. Így mindenki a saját »szemüvegén« keresztül szemléli a világot. A média viszont egy második »szemüveget« rak a szemünk elé. Hisz a sajtó által megszerkesztett, megkomponált rendszerben szemléljük azokat az eseményeket, melyekkel nem közvetlenül találkozunk. (Néha azt is, amit közvetlenül látunk.) Így nagyobb a felelőssége a sajtó dolgozóinak (és a kereskedelmi televíziók műsorkészítőinek is), mint azt hinnék. De legalábbis úgy tűnik: nincsenek tisztában a következményekkel.”