Nagyon gyenge házi kolbászokra vagyunk büszkék

2012. november 30. 07:39

Az eredetvédett gyulait ki az ördög veszi meg, nem lehet külföldön jó pénzért eladni. Egyelőre nem sokat érünk az eredetvédelemmel, ha nem áll mögötte minőségi termék. Interjú.

2012. november 30. 07:39
Molnár B. Tamás
Táfelspicc

Az eredetvédelem nem segít egy terméknek?

A spanyolok el tudják adni az eredetvédett chorizót külföldön, mert jó. De az eredetvédett gyulait ki az ördög veszi meg, nem lehet külföldön jó pénzért eladni. Egyelőre nem sokat érünk az eredetvédelemmel, ha nem áll mögötte minőségi termék. A magyar kolbász különösen nehéz kérdés, nagyon gyenge házi kolbászokra vagyunk büszkék, a közízlés a pépesre darált, sós kolbászt követeli, úgy tűnik, mintha »nemzetietlen« dolog lenne rendesen kiinazni a húst. Ezért volna szükség arra, hogy támogassuk mindazokat, akik jót állítanak elő. És ami még szintén fontos: akik tartósan megbízható minőséget hoznak. A Label Rouge minősítést ugyanis minden évben újra meg kell védeni, meg kell erősíteni. Vagyis rendszeres ellenőrzést jelent.

Ez úgy működik, mint egy étteremkalauz, el lehet veszíteni a minősítést?


Persze! Franciaországban a második Label Rouge-vétség letöltendő börtönnel jár.

Mitől lesz hiteles egy ilyen rendszer?


Ehhez felülről csak lehetőséget és támogatást lehet adni: a termelőknek kell kidolgozniuk a kritériumokat. Általában több ágazat is szervesen összefügg, ezt figyelembe kell venni. Egyszerű belátni, hogy a takarmány befolyásolja a csirke minőségét, ha valamit természetesen tartasz, annak hosszabb a hízási ideje, az nem puffad fel 30 nap alatt, hanem 80 nap kell neki, a vágás előtt tejet és gabonát kaphat takarmányul. Végül az sem mindegy, hogyan működik egy vágóhíd. Vagy egy másik példa: egy sajtkészítő hiába tudna jó sajtot előállítani, ha nem kap megfelelő tejet, mert silótakarmánnyal táplálják a marhát, és rossz tejet ad.

Érdekes, hogy az igazi kézműves minőséget gyakran értelmiségi »kiszállók« képviselik. Itt van például Balla Enikő Észak-Magyarországon: ő készíti az egyik legjobb magyar sajtot. 25 kecskéje van, nem is lesz több, a sajtjai »lábon kelnek el«, jó éttermek mind felvásárolják. De ilyen Molnár János is, az ő sajtjai szintén világszínvonalúak. Ilyen termelőkből kellene sokkal több az országnak.

Ez a réteg egyelőre inkább csak »hártya«, de van már, aki jó mézet csinál, jó hidegen sajtolt olajat, jó ecetet. Elindult egy sörreneszánsz is: tisztességes kézműves söröket lehet kapni. Van már jó bor és pálinka, és hazajött külföldről Zichy Mihály, hogy belekezdjen a világ legjobb húsmarhájának tenyésztésébe. Meglátjuk, mi lesz belőle, már megvoltak az első wagyu-vágások. Már most is jó, de biztos, hogy egyre jobb lesz. Szóval ilyen fajta termékek kaphatnák meg a magyar Label Rouge minősítést. Persze vannak olyan termelők is, akikben megvan a jó szándék, csillog a szemük, de egyelőre nincs a kezükben know how. Őket informálni és képezni kell.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 35 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kunzoo
2012. november 30. 09:57
Vettem nemrég Gyulait és arra jutottam hogy ők tulajdonképpen a saját terméküket hamisítják. Drága volt, vizes és túl sós, az illata arra emlékeztetett mikor a stiches húst rengeteg fűszerrel takarják.
Feketestucni
2012. november 30. 09:53
A gyulai kolbászt nem szeretjük. A piacon Ilonkanéni vastag puha kolbásza aranyárban van de a gyerektől úgy kell visszaszerezni hogy ne falja fel kenyér nélkül!
Tikva
2012. november 30. 09:14
A tulajdonos (Nádudvar?) egy dilettáns kádert,Ruck személyében, ültetett a húskombinát élére,lévén "naon" jó cucilista káder,de már csak akasztott ember nem volt Békés megyében ez a derék balek. Ilyen és az ehhez hasonló álmenedzserekkel Dunát lehet rekeszteni kishazánkban. Annyi innovativitás van bennük,mint egy kiló almában..Már nyakig volt a lében a cég,de a "bölcs" tulajdonos még mindig helyén hagyta a mostmár bizonyatottan semmitérő vezetőt...kérdem én: miért is? Esze ágában(hoona is?) nem szándékozott törekedni új ,piacok megszerzésére, vagy ,ahogy a cikkben írják,esetleg a piaci változó igények kielégítésére...sam az alapanyagok minőségi kritériumainak javítására.. Akkor ,még egsszer megkérdem,miért is van még ez díszvezető ott?? Hja ,arról nem is beszélve,hogy az országban számos helyen úgyigy, 0 menedzseri vénával megáldott volt szoci káderek vezette feldolgozó cégek mentek tönkre a vezetői korrupció és dilettentizmus miatt(lásd gabona- ipar)..Én így látom...(Persze, félek tőle,hogy ma is ez megy lassan,csak már nincs iparunk...)
KannibálTatárÚr
2012. november 30. 09:08
A hazai termék mindig sz@r, a külföldi mindig príma, első osztályú. Vettem olasz szalámit, jó drágán: egyszer-egyszer megengedhetem magamnak a drágább, jobb minőségű terméket is. Nagy előkészületek után nekiláttam az elfogyasztásának. Nem sokat fogyasztottam belőle. Nem az ára, hanem az íze miatt. Az ehetetlenségig rossz volt. A hazai (szlovák) szalámik legolcsóbbja is ízben magasan az olasz "különlegesség" felett áll. Az olasz (német, holland, stb., stb.) áru arra kell, hogy a hazai termelőket lehessen kioktatni: így kell csinálni, hogy sikeresek legyetek, csak bennetek van a hiba, hogy nem tudtok megfelelő termékeket előállítani. A külföld kiszolgálói minden alkalmat megragadnak a hazaiak ócsárlására. Az ócsárlók viszont szedik az ingyenpénzt megbízóiktól (lásd Négy mancs!), esetleg a leócsároltak adóiból élnek.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!