Bajnai Gordon 39 „szakértő” minisztere és államtitkára közül 30 személy volt szorosan MSZP-s kötődésű, 32 pedig vezető pozícióban aktívan részt is vett Gyurcsány Ferenc kormányainak tevékenységében. Ezek a tények.
„Tehát a tények: Bajnai Gordon regnálása alatt a jogi értelemben vett kormányban (aka. miniszterelnök és miniszterek) 18 személy fordult meg; az államtitkári karban – melyben nem létezett olyan, hogy közigazgatási államtitkár, csak »politikai« – 21.
A miniszterelnökkel együtt számolt 18 kormánytag közül 9 volt deklaráltan MSZP-s (tag és/vagy képviselő), egy »félig« (Draskovics Tibor igazságügy-miniszter lojalitását, úgy véljük, nincs ember, aki megkérdőjelezné), egy pedig az »utólag majdnem« kategóriába tartozik (Székely Tamás egészségügyi miniszter indult volna egyéni MSZP-s képviselőjelöltként, de belső szervezeti viták aztán mégsem történt így, pedig »Gál Zoltán még úgy ajánlotta Székelyt a helyi szocialistáknak, hogy őt Gyurcsány Ferenc is el tudja képzelni«). Volt tehát 11, mondjuk úgy »MSZP-s kötődésű« miniszterünk. Ezzel szemben állt 6 »igazi szakértő« kormánytag (plusz természetesen Bajnai Gordon), azonban azt érdemes figyelembe venni, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter szintén szocialista volt (Molnár Csaba), csakúgy, mint a tárca nélküli miniszterként funkcionáló Kiss Péter, Bajnai »politikai értelemben vett miniszterelnök-helyettese«. De székkel rendelkezett a kormányüléseken természetesen Hiller István (oktatás), Szekeres Imre (honvédelem) vagy Ficsor Ádám (titkosszolgálat) is. Aki valóban teljesen tiszta lappal indult, az mindösszesen Oszkó Péter, Varga István és Hónig Péter volt (utóbbinál a teljesség kedvéért szükséges megjegyezni, hogy az első Orbán-kormány idején 2 évig helyettes államtitkárként szolgált). (...)
A »szakértői« kormány »szakértői« államtitkári kara, ha lehet, még vörösebb, még gyurcsányosabb: 21 államtitkárból 19 MSZP-s, 19 szolgált 2009 előtt is ilyen pozícióban, egy személy pedig – Szigetvári Viktor – helyettes államtitkári rangban Gyurcsány Ferenc korábbi kabinetfőnöke volt (igen, ő az, aki pár hónapja még óvta volna Bajnait az »aktív közéletbe« történő visszatéréstől). Az egyetlen valóban »szakmainak« nevezhető államtitkárt Kling Istvánnak hívták (környezet- és vízügy), aki – Herczoghoz hasonlóan – évtizedek óta dolgozott az államigazgatási karban, különböző kormányok alatt (ahogy Hónig esetében, itt is meg kell jegyezni a tárgyilagosság miatt, hogy Klinget 2010-ben a második Orbán-kormány is megtartotta helyettes államtitkárként 2012-ig). Rajta kívül azonban tényleg mellbevágó, hogy a »nem politizáló« kormányfő milyen régi, jó, kipróbált elvtársakkal vetette magát körül: a Miniszterelnöki Hivatal egyenesen csurig volt ilyenekkel, Baja Ferenctől elkezdve Csizmár Gáboron át Iváncsik Imréig. De a többi tárca se panaszkodhatott: Korózs Lajos (szociális ügyek), Vadai Ágnes (honvédelem), Szabó Vilmos (külügy) vagy Avarkeszi Dezső (igazságügy) mind-mind ott szerepeltek a kemény csapatban.
A végeredmény: 39 szakértő kormányzati vezetőből 30 szocialista, 32 gyurcsányista. 76, ill. 82%. Nem csoda hát, hogy 2010-es búcsúbeszédében – akkor még az volt ugye, hogy búcsúzik – köszönetet mondott »az előző parlament felelős, elszánt többségének«. Mert úgy vélte, hogy kormánya »történelmi küldetéstudat helyett >>csak<< a hétköznapokkal volt elfoglalva – igaz, nemcsak a jelen, hanem a jövő hétköznapjaival is. Pártoskodás helyett a jó kormányzás ókori, mégis korszerű eszméjében hittünk«. A nem pártoskodó kormány nem pártos tagjainak teljes stáblistája alább található. »Kell még valamit mondanom, Ildikó?«”