„Ám, ha jól értem Bruck András elkeseredett mondatait, akkor a patthelyzet beismerése nem a kényszeredett együttélésre való berendezkedés stratégiáit készíti elő. Nem a polgárháború befejezését, a frontvonalakon a »fraternizáció« megkezdését, a »tapogatózó« tárgyalásokat, egy jó békekötés – szerencsés esetben az »örök béke« (Kant) – feltételeinek megteremtését.
Ellenkezőleg: a nemzeti oldal tartós megerősödése, a nemzeti civil társadalom látványos kiépülése (lásd: Civil Összefogás Fórum, Civil Együttműködési Tanácskozás stb.) arra a következtetésre juttat egyes balliberális gurukat, hogy a »végső harc« megvívása esélytelen, a győzelem lehetősége elveszett.