„A garázda miniszterelnök szabadságharcnak álcázott ország-eltérítése tehát fölér a legsúlyosabb következményekkel járó hazaárulással. A hűtlenség e bűnét bizonyítja, hogy idő- és útvesztésünket okozó ország-rontó politikáját a nyugattal szemben határozza meg; ennek során minduntalan provokálja hazánk NATO-szövetségeseit, sértegeti a brüsszeli vezetést, tehetségtelenségéről szónokol, bukását jósolja. Miért? Tart az EU-intézmények norma-kontrolljától, az IMF pénzügyi-gazdasági ellenőrzéseitől.
Ugyancsak bizonyítja nyugathoz fűződő progresszív történelmi hagyományaink (Szent István, Hunyadi Mátyás, Batsányi, Széchenyi, Ady, József Attila, Keresztury, Babits, Bibó, Illyés és más nagyjaink európai orientációjának) hűtlen feladását, hogy miniszterelnöki megbízatásával visszaélve vette föl a szaudi, orosz, kínai, azerbajdzsáni kormányokkal (utóbbival egy gyilkos kiadása révén) a kapcsolatokat kedvezőtlen kamatozású hitelmegállapodások tárgyában, ill. kamarillája gazdasági pozícióinak megőrzése végett – veszélyeztetve ezáltal politikai, gazdasági ország-érdekeinket.
Népbutító propagandája, turanizált Horthy-kultusza, a neonáci JOBBIK ugyancsak EU-ellenes handabandáinak kormányszintű felerősítése »békemenetnek« nevezett szánalmas felvonulások hangzavarában kulminál. E hangzavarban alig hallhatóak a (félig már eltaposott) szabad sajtó által felsorakoztatott tények.