Két történet

„Gyurcsány nem tette, ha akarta volna sem tehette volna tönkre az országot, mert nem volt hozzá sem hatalma, sem ideje, sem érkezése. Ha megtette, annyiban tette (bár ez is torzítás), hogy kapkodó, infantilis, ripacskodó kormányzásával rögzítette, fixálta, helyhez, időhöz és személyhez kötötte a közelgő baljós fejleményeket. A válságot, a valuta hitelt, az utóbbi húsz évben kiépült »beszállítói, összeszerelői« kapitalizmus rendszerét, a kiúttalan, alternatíva nélküli gazdasági szerkezetet, amelyben oly kevés tere nyílik az innovációnak, a »hozzáadott értéknek«, az újító szellemnek és leleménynek. Ma már nem csak természeti kincseink szegényesek. A tehetségünket sem tudjuk eladni, mivelhogy nincs is már ilyen, megszűnt, kiküszöbölődött, a többi néma csend, Mercedes-, Audi összeszerelés, nyugdíjas nyomor, kivándorlás, vergődés, munkanélküliség. De ezt nem Gyurcsány hozta létre, ennyire nem lehetett sem okos, sem ügyes. Viszont vastagon benne volt a teljes rendszerváltó garnitúra, benne kitüntetett helyen maga a Fidesz.

De jó, hogy van egy Gyurcsányunk. Hova jutnánk nélküle? Csak nem igazat kéne önmagunkról önmagunknak mondani?”