Szabadság, egyenlőség–esztelenség?

„Sok esetben mondtuk már: ha lenne egy nyugat-európai értelemben vett, polgári, konzervatív jobboldal. S sokszor hallottuk már: ha lenne egy nyugati értelemben vett baloldal...

BÉKÉS MÁRTON: Ez játék. Mi megengedhetjük magunknak azt, hogy eszmékről, gondolatokról, szerzőkről beszélgessünk, s így definiáljuk a baloldalt és a jobboldalt, de mindeközben Magyarországon élünk, ahol ez a baloldal és ez a jobboldal van. Itt a baloldal nem Norberto Bobbiót, de még csak nem is John Rawlst jelenti, hanem az egykor a Köztársaság téren székelő MSZP-t, és néha a jobboldal is egészen szörnyű dolgokat jelent.

SEBŐK MIKLÓS: Ez így van, de én akkor sem keverem majd össze a nacionalista populizmust a konzervativizmussal. Ám cserébe a baloldalt sem kellene összekeverni a reformkommunisták liberalizmusával.

MEGADJA GÁBOR: Pedig, meglehet, reálpolitikai szinten igazad is lenne. Lehet, hogy az én ízlésemtől távol állnak bizonyos dolgok, de a választók között azokkal lehet többséget szerezni.

BÉKÉS MÁRTON: Azt szeretném megjegyezni, hogy a kritika nem egyéneknek, hanem egy absztrakt egyenlőségpárti baloldalnak szól, mint ahogyan a másik oldalról a létező jobboldali nacionalista attitűdnek. Pontosan tudom, hogy a nyugati baloldal mind kevésbé indusztrialista, egyre kevésbé anyagias, sőt posztmaterialista, ökopluralista, hagyománytisztelő.

MEGADJA GÁBOR: Sőt ma már akadnak szerzők, akik azt írják: a jobboldal jobban fogalmazza meg a klasszikus munkásosztály szempontjait,mint a baloldal.

BÉKÉS MÁRTON: Egy nyugatnémet, jóléti államban hívő szociáldemokrata írta: polgári értékei egyre inkább jobboldaliak lettek. 1968 is részben ez ellen irányult, némi romantikával, kalanddal.

MEGADJA GÁBOR: Hiszen akkor a melós rendőrök verték szét a középosztálybeli fiatalokat.

BÉKÉS MÁRTON: Pasolini írt verset erről: a melósok mellett foglalt állást a „papa csemetéivel” szemben. És ha hozzáteszem, hogy a jobboldal közben rátalált a müzlire, akkor azt is mondhatom: a jobb az újbal, néhány vonásában pedig a bal az újjobb.

− A reálpolitika szóba került, s hirtelen mindannyian inkább eszmékre, értékekre váltottatok. Mintha a kortárs magyar pártpolitikával összeegyeztethetetlenek lennének az újszerű, innovatív gondolatok. Mintha kizárt lenne, hogy pezsegjen.

BÉKÉS MÁRTON: Mert azok. És egyébként: Magyarországon ma hol van pezsgés?

MEGADJA GÁBOR: Én szkeptikusan reflektálnék saját szerepünkre. Bobbiót, Rawlst, Oakeshottot olvasni szép dolog, de e gondolkodók hatásának komoly határa van. A politika nem intellektualista tevékenység. A reálpolitikai szintjén a Fidesz, az MSZP, az LMP és a Jobbik van.

− Ám a közpolitikai programnak is van szellemisége, ami valamiből fakad.

MEGADJA GÁBOR: Olykor talán nem is tudatosan. Ha ironizálni szeretnék, mondhatnám, hogy a jobboldalon belül például ritkán emlegetett törésvonal a reformátusok és a katolikusok között húzódik. Nyilván nem születnek úgy politikai döntések, amelyeket azzal indokolnak, hogy a református irányvonal kerekedett felül, de a szellemiség befolyásolhatja a politikusokat.”