A szíven szart ország

„Amikor a Magyar Nemzet sebzetten felkiált, hogy elég legyen a zsidózásból, akkor képmutató és primitív módon megpróbálja elterelni magáról a figyelmet. Mert ha »bankárkörök«-et »ellenséges pénzügyi hatalmak«-at, »finánctőké«-t és az összes kódolt antiszemita toposzt békésen le lehet írni, politikai beszédbe illeszteni, megénekelni, akkor a politikai beszéd és az újságírás arról szól a jobboldalon (naná, hogy nem mindenhol és mindig), hogy olyan szövegeket fogalmazzanak meg, amit az antiszemiták boldogan értelmezhetnek támogatásnak. Rogán Antal ne mondjon beszédet a neonácik elleni tüntetésen, hanem kussoljon. Csak szerényen – van mire.

A tévé mögött lakó kis ember megrázza szutykos szárnyait és legyint, a köd a tüdőnkből lassan agyunkba átrohad. Attól is mocskosak leszünk, ha csak észrevesszük ezt a hipokrita igyekezetet, ahogy a Fidesz elhatárolódásra kijelölt pojácái beszédeket mondanak a zsidózás ellen, miközben a Fidesz zsidózásra kijelölt pojácái készítik az antiszemita szavazók megnyugtatására szánt kétértelmű szövegeket. Aztán esténként összejönnek és egymás vállát veregetik. Egymás hasát fogják a nevetéstől, egymás szájából veszik ki a szavakat, egymás beleiből lakmároznak, aztán mégis élnek tovább.

Jellegzetes, keleti eredetre utaló barna folt a méretes seggeken.”