„A folyamat oka, hogy a világban nincs és várhatóan nem is nagyon lesz komoly növekedés, emiatt pedig a nagy jegybankok akár évekig nulla közelében tarthatják az alapkamatot, ami oda vezet, hogy a befektetők számára a hozam termelése szinte lehetetlenné vált. Mivel a fejlett országok hosszabb állampapírjain is garantáltan alacsonyabb a kamatszint, mint az infláció, így a kötvénybefektetők azzal szembesülnek, hogy vagyonukat, megtakarításaikat folyamatosan napról-napra veszítik el, pénzük folyamatosan értékét veszti. A megtakarítások elértéktelenedése ellen az egyetlen megoldás, hogy valamilyen magasabb hozamú, kockázatosabb befektetést keressenek.
Ez a kialakult hozaméhség az, ami most a legfontosabb motivációja a befektetőknek, megvesznek mindent, ami hozammal kecsegtet. Magyarország pedig úgy tűnik, hogy nem kíván csődbe menni, az állam jelentős tartalékokkal rendelkezik, Európához viszonyítva az adósságmutatói is jók, devizatartalékai bőségesek, tehát ha kellemes hozamot kínál, és némiképp kultúráltan viselkedik, akkor megveszik kötvényeit. Korábban is úgy gondoltam, hogy a hozamvadászat szempontjából majdnem mindegy hogy 6 vagy 7%-ot kínálunk ezeknek a befektetőknek, a magyar hozamok nemzetközi összehasonlításban így is úgy is nagyon magasak. Nyilvánvalóan a cél az lenne, hogy megtalaláljuk azt a legalacsonyabb hozamot, ami mellett még biztonságosan finanszíroznak bennünket. Ez lehet, hogy 6%, de az is lehet, hogy 4%. Ebből a szempontból az MNB kamatvágásai teljesen érthetőek. Amíg a hozamvadászat tart – s az mindaddig tart, amíg nincs valamilyen drámai helyzet Európában – addig van tere a hozamok csökkenésének, akár meglepően mélyre is.”