Könyveim tükrözik a világnézetemet

„– A Szitakötőt átszövik tegnapjaink, jelenünk aktuálpolitikai, közéleti problémái: a rasszizmus, antiszemitizmus jelenségétől a jelen kormányzat olykor pánikot generáló gazdasági húzásaiig. Interjúkban azonban kerüli a témakört.

– Könyveim tükrözik a világnézetemet. Egyéb módon csak akkor teszek politikai gesztusokat, ha nagyon el vagyok keseredve. Persze Magyarországon egy elég nagy csoport azt várná: az író személyében is politizáljon. Mint Petőfiék, akik nemcsak megírták, hogy akasszátok fel a királyokat, hanem oda is mentek, ahol zajlottak az események, rosszabb esetben hátulról ledöfték őket. Én azzal a kollégámmal értek egyet, aki azt mondta a rendszerváltozás után: abban a pillanatban, amikor az írónak már szabad politizálnia, többé nem érdemes. Az ilyen elköteleződés – pláne, ha párttagság vagy bármiféle funkció is jár vele – azt jelenti: az író gyakorlatilag szünetelteti iparát.

– Minap viszont Bornai Tibor társaságában koncertet adott a kéttagú Vámos Miklós Rock és Blues Banddel. Ez belefér?

– Véletlenek sorozata vezetett ehhez. Nem tudom, lesz-e folytatása. Egyébként a Gerilla együttest ért egykori sérelmek miatt én negyvenkét évig nem nyúltam gitárhoz. Egy fiatal lelket könnyű megbántani.

– A Szitakötő baráti körének története – borongósabb tanulságai mellett – azt is példázza: a privát élet mikrovilágában a szolidaritás – vagy inkább emberség – mindent képes felülírni. Megérhetjük, hogy tágabb terepen is a humanizmus legyen a zsinórmérték?

– Messze vagyunk ettől. A demokrácia olyan, mint az angol gyep, nincs más teendő, csak négyszáz évig kell nyírni. A demokrácia erényeinek – például a toleranciának, a nagyvonalúságnak, az ésszerűségnek – hosszabb időn át kéne tradícióvá válnia ahhoz, hogy beépüljön mindennapi reflexeinkbe. Mi még mindig kissé éretlenek vagyunk ehhez.”