Méltó aktuálpolitikai érdek

„A világért sem akarnák ünneprontó lenni, illetve, lapzártakor nem is tudni még, mit rontanák mivel, az ünnepeink meg rontottak eléggé amúgy is, rontottabbak nem is lehetnének, nem mintha a hétköznapok nem lennének azok, meg egyébként is, úgy szar az egész, a közvélekedés szerint, ahogy van. (És mindenkinek igaza van. Tízmillió Őze Lajos kevertezik a Lordok Házában. Nasa zsizny.)

Ezt úgy értem, hogy egy olyan nemzeti minimumra volna szükség, közmegegyezésre kvázi, horribile dictu pedig konszenzusszerűségre, amely távol tartja az aktuálpolitikát az ünnep méltóságától és vice (sőt: vica!) versa fordítva is. És persze ellenzéknek és kormánynak egyaránt nem saját rövid távú aktuálpolitikai érdekeit kellene nézni, hanem a nemzet felemelkedését szem előtt tartani. (Amíg el nem tűnik a távoli horizonton.)”