Lórúgás a patkóban

„A törvény kihirdetése után pénznyerő gépek a jövőben már csak néhány koncessziós joggal rendelkező játékkaszinóban berreghetik ki azt a három almát. A bennfenteseken kívül aligha gondolt bárki is arra, hogy természeti és ipari katasztrófák után éppen egy ilyen téma miatt hívnak majd össze rendkívüli kormányülést. Ugyanakkor a kormánydöntésről a »független« sajtó figyelemre méltó körítéssel számolt be. »A kormány az illegális szerencsejátékot támogatja« – emelte címbe a nyilvánvaló hazugságot az egyik internetes gazdasági portál, egy másik lap »40 ezer munkahelyet szüntetett meg az Országgyűlés« című cikkével igyekezett ekézni a törvénymódosítást. Belegondolni is rossz, micsoda vircsaft lenne itt, ha egyszer tényleg elzárnák a féllegálisan működő kábítószer-kereskedelem útját, vagy véget vetnének a rendőrség által ellenőrzött prostitúciónak. A játékgépek betiltásának többféle magyarázatát is megfogalmazták a honatyák, Lázár például különlegesen erkölcstelennek, morálisan megkérdőjelezhetőnek nevezte azt a rendszert a parlamenti vitában, amelyben az állam a pénzüket játékgépekbe dobáló embereknek a rovására tett szert adóbevételre.

Vitathatatlan: ahol ezek a szerencsemasinák működtek, karnyújtásnyira elérhető volt az alkohol is, felerősítve az ember belső késztetését arra, hogy a fizetést vagy éppen a segélyt Fortuna segítségével megduplázza. Figyelemre méltó tény az is, hogy Budapest után éppen a munkanélküliség által sújtott Borsodban és Szabolcsban működött a legtöbb játékgépet üzemeltető hely. Vagyis a legszegényebbek áldoztak a legtöbbet a játékszenvedély kufárjainak. Nem elfogadható érv a rendszer fenntartása mellett, hogy tízmilliárdos nagyságrendű adóbevételt hoz a költségvetésnek, miként az sem, hogy tízezreknek ad munkát.”