Nobel

„De a hétköznapok problémáin túlnézve azt kell mondani mégis: történelmileg teljesen megérdemelt ez a Nobel. Vannak most bajok, és persze hogy az ember a jelent látja, de ha jól belegondolunk, nagyjából az írás és a kerék feltalálása óta kevés gondolat tett többet a világ élhetővé válásáért, mint az európai egység feltalálása.

Mert őszintén, ha csak hetven éve valaki azt mondja, hogy létre fog jönni egy szervezet, amin belül a franciák és a németek egymás legnagyobb szövetségesei lesznek. Vagy hogy majdhogynem elméletileg is sikerül kizárni egy újabb európai háború lehetőségét is, mert hát miért verekedjünk olyanért, ami közös. Vagy azt, hogy el lehet felejteni az útleveleket. Közös pénz, közös parlament, közös bíróság. Felsőbb szintű, igaz, csak részleges kontroll az állami kormányok fölött, ami egyszerre biztosítja a nemzeti önállóságot, de mégis vissza képes fogni a kormányokat, ha valami nagyon nagy hülyeséget csinálnának. Hogy bajok és feszültségek lesznek, de olyan szintűek, mint akár csak a történelmi távon röhejesen kevés hetven évvel ezelőtt, meg azelőtt is folyamatosan évezredeken át, már nem. Ha valaki ilyet mond valamikor 1942 tájékán, na az azért elég komoly utópiának tűnhetett volna. Nem tudni, mit hoz a jövő, de akik kitalálták az EU-t, elérték, hogy megszülethessen az európaiak első két-három generációja, akik joggal bízhatnak abban, hogy az egész életüket békeidőszakban élhetik le. Mi ezt lazán kezeljük, de a történelem folyamán Európában ilyen még nem volt.

Persze, nem tűnik nagy dolognak az EU, könnyen megszokja az ember a jót. De azért az, hogy sikerült elkezdeni megvalósítani, egész értékelhető részeredményekkel valami olyasmit, ami ezen a kontinensen az elmúlt ezerötszáz évben nem jött össze senkinek, azért tényleg nem kis szó.”