Megírtam

„Hogyan lett az Omega szövegírója?

A hatvanas évek közepén a Kandó technikumba jártam, Molnár Gyuri a mögöttem lévő padban ült. A Decca együttesben gitározott, Charlie volt az énekesük.

Akkoriban mindenki gitározott.

Ahogy én is. Sinusnak hívtuk a zenekarunkat, Kékes Zolival (később a Hungaria, majd a Dolly Roll gitárosa lett - L. T.) alapítottuk, aki tizenkét évig volt az osztálytársam, és - ellentétben velem - tényleg megtanult gitározni. Ami az Omegát illeti, miután Molnár Gyurit bevették, én is a zenekar körül kialakult társaság tagja lehettem. Az Eötvös klubban rendezett koncertek után általában a Kárpátiában fejeződött be az este, és ha jól emlékszem, egy ilyen alkalommal kaptam a felkérést, hogy hozzak le egy szöveget. Gyuri már ismerte a dolgaimat, mert a magam számára írogattam ezt-azt. Ha nem is kifejezetten dalszövegeket.

1971-ben az Omega gyakorlatilag megszűnt. Kilépett Presser Gábor, a zeneszerző, Adamis Anna, a szövegíró, és Laux József dobos, aki a menedzsere is volt az együttesnek, hogy megalapítsák a Locomotiv GT-t. Elég kilátástalan helyzetben lehettek a többiek.

Kívülről nem látszott. Fiatalok voltak, újítani akartak, ami komoly energiát adott nekik. Fel sem merült, hogy feladják, inkább az munkált bennük, hogy »csak azért is megmutatjuk, és csinálunk valami mást«. Az volt a céljuk, hogy az új felállású, új arculatú zenekarral is meggyőzzék a közönséget. A váltás ellenére a rajongóknak leginkább az számított, hogy Kóbor János maradt az énekes. Mindig ő volt a meghatározó figurája a formációnak.

Megkerestek más szövegírókat is?

S. Nagy István is felmerült. Ő már jócskán benn volt a szakmában, én viszont »kéznél« voltam. Egyszerűen működött a dolog. Szóltak, hogy estére kellene egy újabb szöveg. Egy házibuli alkalmával például kizártak a balkonra, hogy csak akkor jöhetek vissza, ha megírtam a szöveget. Megírtam.”