A pluralizmus kötelez az eretnekségre?

„Globalizálódó világunkban minden korábbinál több ember áll rendszeres kapcsolatban olyanokkal, akik számos dologban tőle különböző módon gondolkodnak – köztük vallási kérdésekről is. Persze nem mindenki válik ilyen körülmények között szükségképpen »eretnekké«. De a »másként gondolkodás« kognitív disszonanciájával szembesülve egyesek tényleg csupán az ízlésükre próbálnak hallgatni (minek következtében kedvükre válogatnak); mások arra érezek ellenállhatatlan kényszert, hogy minél markánsabban fogalmazzák meg a meggyőződésüket, és mintegy »bekeményednek« (azaz fenyegetett hitük védelmében fundamentalista nézetekbe sodródnak).

Vajon létezik középút? Szeretném hinni, hogy igen! Talán ha – vállalva a félelmet keltő kockázatokat – továbbra is kitesszük magunkat a másként gondolkodók szellemi kihívásainak, ugyanakkor azonban – magát önként az árbocrúdhoz láncoltató Odüsszeuszként – kötjük magunkat saját vallási hagyományunk kipróbált értékeihez… Kell, hogy legyen mód áthajózni az »anything goes« liberalizmusának Szküllája és a megátalkodott merevség Kharübdisze között! Ha van erőnk és éberségünk kritizálni mindazt, amivel megalkudni bűnös dolog volna, s közben tudunk inni a hagyomány éltető forrásából – lehet esély… Hiszem, hogy erre vezet Jézus Krisztus követésének mai útja!”