Hihetünk-e az ajánlásoknak?

„Néhány hete egy új funkció bukkant fel a Linkedinen, a »profik közösségi hálózatán«. Mostantól tanúsíthatjuk, hogy ismerőseink valóban értenek azokhoz a dolgokhoz, amiket profiljukban megjelöltek. Ha például Kovács János beírja, hogy ért a hegesztéshez, a kulturális antropológiához és a mélytengeri búvárkodáshoz, akkor a LinkedIn előbb, vagy utóbb felteszi a kérdést Kovács János ismerőseinek, hogy valóban így van-e.

Az ötlet jónak tűnik, sok háeres tudna erről mesélni arról, mekkora gyakran az eltérés a CV-ben leírt és a valós képességek között... A LinkedInen ugyan eddig is lehetett volt kollégáktól, ügyfelektől, főnököktől referenciát kérni, de az egy kicsit más. A referencia általánosabb, hosszabb, szöveg, ami nem terjed ki a részletekre. Referenciát kérni mindig kicsit kellemetlen, referenciát írni pedig még akkor is nehéz, ha valakit őszintén, szívből ajánlunk másoknak. (Egy HR igazgató nemrég azt mondta, hogy őt hidegen hagyják ezek a dicsőítések, viszont nagyon érdekelné egy olyan rendszer, ami figyelmeztetné a megbízhatatlan, bomlasztó, lusta stb. emberekre.)

Az »endorse« (láttamoz, jóváhagy)  gomb nyomogatását nem kell kérnem senkitől (ezt a rendszer ajánlja fel), kattintgatni ráadásul sokkal egyszerűbb, mint ajánlást írni, (ha meg nem kattintgatok, azzal senkit sem sértek meg).

A kérdés persze az, hogy mi ennek a hitelesítési módnak a valós értéke?  A LinkedIn legfeljebb 50 »skill« (szakértelem, képesség, jártasság) megadását teszi lehetővé. Az, hogy valaki mennyi és milyen jártasságot jelöl meg saját profilján, már eleve befolyásolja az eredményt. Minél szűkebb területet (kevesebb embert)  érint a megadott szakértelem, annál kevesebb lesz a megerősítés. A másik meghatározó tényező az ismerősök száma. Ha valakinek sok ismerőse van a hálózaton és ezek közül sok az aktív, több jelölésre számíthat.  Akkor most mit is jelent, ha az egyik profilon több tucat visszaigazolást látok, a másikon meg alig néhányat?”